Emberi jogok Méltóságkeresők

Ha Anyám ezt mondta volna!

NE CIGÁNYOZZ! Tényleg ne!

Egyrészt azért, mert az elveimmel ellenkezik, másrészt meg azért, mert ha valaki megtehetné, hogy cigányozik, az én vagyok. Én vagyok köztük, én látom őket, én szenvedem el a hülyeségeiket, így ha én kibírom, hogy nem teszek gyűlölködő kijelentéseket, akkor bírjad ki szépen te is!

Murinai Angéla meglátásai a cigány nők helyzetéről

Ellenben a problémáról beszélhetünk. Beszélhetünk a nyomorról, a szellemi elsüllyedésről. A miértekről. A megoldásokról.
Megpróbálok tárgyilagos lenni. Lehet cáfolni, értelmezni, esetleg egyet érteni vele. De nálam, barátom, se zsidózás, se buzizás, se cigányozás nem fér el.

Ne, ne, könyörgöm, ne kezdd most el ezt hülye dumát, hogy aszongya neked is vannak cigány ismerőseid, akik nagyon rendes, jóravaló emberek, és azokat aztán igen, mert te nem vagy rasszista! Meg azt se mondjad, hogy igenis, minden ember a maga szerencséjének kovácsa, mert ettől én biztos kiszaggatom a hajamat!
Ne mondjad nekem, hogy de bizony, aki nem “olyan” cigány, az megtalálja a számítását, mert azt tárt karokkal befogadja a társadalom, mert ez akkora baromság, hogy magad sem hiszed szerintem. Csupán a lelkiismereted akarod elcsitítani.

Szerintem ebben a rohadtul támogató társadalomban te volnál az első, aki egy fehér bőrű Rafaelt elzavarnál a malteros vödör mellől, hogy a részeges Kovács Pista munkát kapjon. Még akkor is, ha ennek a kikapaszkodott cigánynak érettségije van. Ha meg mégis a Rafael mellett döntenél, akkor az első adandó alkalommal plecsnit csinálnál belőle. Marketinget emberi nagyságod bizonyítására. Hogy te milyen elfogadó és bátor vagy, mert egy cigányt alkalmazol. Neked aztán senki ne mondja, hogy rasszista vagy.
Számtalan példát tudok mondani cigány barátaim életéből arról, hogy hogyan utasítják el őket mindenhonnan. Gyakran még a fodrásztól is.
És csak abba gondolj bele, ha a te nevedre húzódna össze az emberek pupillája, miközben a törekvésed láttán a saját közösséged a „parasztok” talpnyalójának tartana, akkor neked mennyi erőd és kitartásod maradna kovácsolni azt a szerencsét.

Aki ma kikapaszkodik a nyomorból, az sehonnai lesz. A gyökerei árulónak tartják majd, s nem lesz új közösség, amely befogadná.
És akkor beszéljünk a tanulásról is, a felemelkedés zálogáról, ugyebár. Nos, a magyar iskolarendszerben tanulni nem egyszerű feladat. Képzeld csak, milyen lehet, ha olyan helyről jön valaki,

– ahol természetes állapot az analfabétizmus;
– ahol sok generációra visszanézve az iskola és a tanulás az érthetetlen elvárásokat, az ordibáló tanárokat és a kiszorítottságot jelenti;
– ahol senki nem érti, hogyan függ össze a tanulás a felemelkedéssel, hogy mire jó az olvasás, a könyv, a mese;
– ahol úgy kellene tanulni a kisgyereknek, hogy tízen hangoskodnak és élnek körülötte.

Jaj, már látom a megvető szájhúzásod, ahogy kérdezed:
– Na, és ki tehet arról, hogy olyan sokan vannak?

lanyok

AZT MONDOD, HOGY A NŐK.
Hogy szülnek ezek ész nélkül.
Meg kimennek önként az út szélére kurválkodni. Azt is azért, mert nekik az a jó.

HOGY NEM AKARNAK DOLGOZNI!
Gondolkodj el azon, légyszíves, hogy mit is beszélsz. Mer’ te most komolyan azt mondod, hogy ezeknek a nőknek azért kell egy rakás üvöltő, vérszívó pulya, meg azért kellenek az út szélén őket percenként megalázó farkak, mert NEM AKARNAK nyugalomban, biztos bérért dolgozni?

Tudod, valami egészen más van itt szerintem. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer egy fiatal nővel beszélgettem. Félszeg volt, zavart. Nem lehetett több huszonöt évesnél, de fog már nem volt a szájában, csak festett haj a fején és otthon öt (!!!) gyereke.
Megjegyzem, öt gyereket már nem lehet nevelni. Öt gyerekkel csak megőrülni lehet.
Főképpen úgy, hogy ő gyakorlatilag nem is nevelheti, mert ha esetleg hangosabban szól a szája, akkor könnyen lehet, hogy végül őt vágja be apuka a sarokba. Mer’ ő (az apa) szereti a gyerekeit. De még ha nevelhetné is kedve szerint anyuka a kölkeit, akkor sincs rá ereje, kapacitása, idegrendszere, tudása, mert őt is csupán fegyelmező szavakkal nevelték, egyebet nem látott.

Ott, ahol ők vannak, nincsen ringató, meg gajdoló, meg bébiangol, meg fejlesztő torna. Az ott egy másik világ. Ott a nőket szülőgépnek tartják, és nincs arról fogalmuk se, hogy van az életnek másik síkja.

Szóval ennek az anyának kapcsán világosodtam meg, mikor látván az együttérzésemet, kinyitotta magát. Ez a kis nő csak ingatta a fejét, majd azt mondta nekem:
„Szörnyen nehéz, megőrülök már, azt hiszem. Nagyon nehéz ez a sok gyerek. Gyakran éreztem az elmúlt években, hogy ebbe bele lehet bolondulni. Kaparom a falat, hogy ezt nekem miért nem mondta anyám? Miért nem mondta ezt senki el, hogy nekem már soha többé nem lesz életem? Olyan becsapott és reménytelen voltam sokszor, hogy majdnem meghaltam.”

Nem szabad azt gondolni, hogy ez a sok szülés az ő döntése volt. Náluk nincs fogamzásgátlás. Meg se engedik nekik. Vagy nem tudják kifizetni. Vagy nem tudják, mi az.
Amelyik lány nem szül, az megy kurvának, de legalábbis megvetik. Nincs is olyan, aki nem szül. Aztán alig serdülnek, már dugják őket. Senki nem rezdül már. Ezt tették az anyjukkal, nagyanyjukkal is. Mind azt hiszik, ez így rendben van. Ők nem olvasnak újságot, nem nézik az internetlapokat a szexről és az erőszakról. Ők nem tudják, hogy nekik is vannak jogaik.
Igen hamar teherbe esnek, és aztán ezt meg is ideologizálják. Nyilván, hogy könnyebb legyen elviselni.
Ez így ebben a formában nem az ő döntésük. Nincs is döntésük. Amennyit ők látnak a világból, annyi tudással nincsen valódi választás.

Ahogy láttam ezt a nőt, aztán a kisgyermekeit, összeraktam a képletet. Az ő szokásrendszerükben ezekből az okos kislányokból vagy prostituált lesz, vagy szülőgép. Mert erre tartják őket.
A CIGÁNY FÉRFIAK.

agresszio

A kislányok arra vannak trenírozva, hogy az élet értelme a szülés. Büszkék, hogy megszületett az ötödik kistestvérük, és senki nem mondja nekik, hogy ez valójában szörnyű nagy teher. Betolják a bébit az udvarra, és a kislányok engedelmesen szaladnak az arcát simogatni.

A kisfiúk szórakozása, hogy a lányokat kergetik, ütik, rángatják. Ha magyarázom nekik, hogy a lányok nem játékszerek, nem zavarhatják meg őket játék közben, nem bánthatják unaloműzés gyanánt, ők csak néznek rám, és nem értik, mit mondok.

Alig serdülő lányokat törnek meg szexszel.

A kislányok úgy mennek vissza az iskolába vakációról, ha egyáltalán visszamennek, hogy a nyarat nagy valószínűséggel már az út szélén töltötték. Aztán ezekkel az élményekkel -, most gondolj egyidejűleg az osztálytársnőikre, akiknek nem kellett korán felnőtté válniuk-, hallgatják a tanártól Ady Endrét, meg hogy legyen kihegyezve a ceruzája, különben intőt kap. Nevetséges!

És igen, a nőket szülőgépnek tekintik, de ostobaság éppen ezért őket tenni felelőssé, mert náluk jobban senki nem szenvedi azt a macsórendszert, ami ezt teszi velük.

Nem lehet felelős az, akinek az egész élete választási lehetőségek nélkül telik!!!

HA EZT LÁTOD, AKKOR LÁTOD A MEGOLDÁST IS!

A cigányoknál éppen úgy a nőkre figyeléssel lehetne meghozni a változást, mint bármely más társadalomban. A kislányokat átprogramozni, segíteni a tanulásukat és nagyon erősen megnyitni nekik a világot. Megértetni velük, hogy van más út. El lehet menni a nyomortelepről, és mást választani. A sok gyerek rabság, a kevés gyerek és a tanulás szabadság. Azt is megtanítani nekik, hogy ha hozzájuk nyúlnak, az bűntény. A testük nem játékszer, és nem érintheti őket senki, ha nem akarják.

A változáshoz egyetlen olyan lánygeneráció elég lenne, amelyik már másképp gondolkodik, és tanultabb az őt megelőzőnél. Ha ők tömegével megjelennének, és nemet mondanának a húsukon élősködőknek, akkor máris sokkal előrébb volnának. Ők már tovább adhatnák az utódaiknak a titkot, és akkor elmehetne mindenki a bánatba.

De persze ott a kérdés: Hogyan érsz el bármit, ha mindazt, amit felépítesz, még aznap lerombolja a saját közeg? Hogyan tudod elérni, hogy ennél te erősebb hatással légy? Hogyan lehet velük elhitetni, hogy van más út és arra ők is ráléphetnek?

Én – ha tehetném -, lányiskolákat alapítanék. Olyan közeget teremtenék, ahol a kislányok maguk közt lehetnek.

Egy helyet, ahol még a kortársaik zaklatásának sincsenek kitéve.
Egy helyet, ahol nem zavarják meg a játékukat, nem rángatják őket.
Egy helyet, ahol nincs rajtuk nyomás és erőszak.
Egy helyet, ahol megmutatják nekik, mivé lehetnek.
Egy helyet, ahol nem a bébikről hallanak, hanem tudásról, tehetségről, zenéről, irodalomról, számítástechnikáról.
Egy helyet, ahol közel kerülhetnek önmagukhoz.
Egy helyet, ahol a testüket senki nem mustrálja, nem használja, így tudnak a lelkükkel és a szellemükkel találkozni.
Egy helyet, ahol felnőhet az új nemzedék, amelyik kezébe veszi a sorsát, beint a cigány-férfiuralomnak, és a saját világát építi.

És akkor ezek a lányok elrendeznék a cigányság sorsát, szabályoznák a születést, csökkentenék a prostitúciót, és felnevelnék az újabb és újabb kislányokat, akiknek már lehet valódi választása, valódi döntése. Akik már átlátják anyáik helyzetét, s ahhoz képest a maguk lehetőségeit.

És aztán ebbe az iskolába elvinném a fehér lányokat is. Mert nekik is jár mindez az előny és lehetőség.

És akkor ők együtt, a jövő női, majd megoldanák a nemzetegyesítést, a toleranciát és felépítenének egy igazságosabb világot.

Ebben biztos vagyok.

(Forrás: Gumiszoba)

Mindenkinek szól ez az írás, aki kirekesztő bármilyen módon, bár a megszólítás külön-külön az egyénnek szól.

 

A szerzőről

Láng Judit

Láng Judit, - Libik György díj (2016) Radnóti díj (2018) Szécsi Magda díj (2018) író, újságíró, rádiós.
Írásaiban és tevékenységével kiáll a társadalmilag alávetettek mellett: a "Tiszta víz mozgalom" facebook - csoport vezetője. Írásai megjelentek a Népszavában, és annak irodalmi mellékletében a Szép szóban, a Litera.hu, a huppa.hu-n, az Irodalmi Centrifugában, a Demokrata.info-n, a PR. Heraldban, az Amerikai Népszavában, illetve más egyéb közéleti és irodalmi portálokon. Holokauszt túlélő szülők gyermekeként meggyőződéses antifasiszta.

6 hozzászólás

  • Jó,hogy ezt megírtad Nem mindenki tudja az igazságot (én sem tudtam) Nem cigányoztam, csak nem értettem dolgokat Most van az,hogy kezdek másképp látni-világosabbak az összefüggések
    Kérdés:-Mit lehet tenni értük?

  • Mindenáron tanítani a gyermekeket és az aluliskolázott felnőtteket is! Minőségi oktatást! Ez a megoldás! Így látom.

  • fontos a koedukált oktatás, hiszen empatikusnak lenni egymással csak így lehet megtanulni, viszont roma tekintetben ez nem hiszem, hogy működne, hisz ez egy macsó társadalom, amelyben a férfiak többsége a nőket nem veszi semmibe.
    Ezért lenne fontos, hogy általános iskolában legalább külön oktassák őket. Ne az legyen a lányok egyetlen alternatívája, ill. önmegvalósítása az életben, hogy gyerekeket szülnek. Merjenek nemet mondani, hogy 15 évesen ne legyen már 2 gyerekük.
    Bár ezen, hogy koedukáltan oktassuk-e a roma gyerekeket gondolkodnom kell még, mert ha a lánygyermek hazamegy az iskolából, ahol öntudatosságra nevelik, otthon meg leverik ezért -, ezt az ellentmondást fel kell oldani.
    A fiúkat is nevelni kell! A lányok tiszteletére! Nem is szólva arról, hogy a családon belüli, vagy bármilyen erőszak, jogi kategória.

  • Végre egy remek írás ebben a témában! Láttam már többször hogyan alázzák meg a roma nőket és kislányokat 🙁