Az aprófalvak társadalmának egyik lehetséges fejlődési útja, hogy a korszellemnek megfelelő helyi élelmiszertermelés egy polgárosodási folyamattal házasodva induljon útjára. Ezt a folyamatot egy már elindult spontán társadalmi folyamat (vidéken újrakezdők) és legalább két állami támogatási rendszer (Civil szervezeti hálózat kialakítása vidéken, illetve a helyi állami intézmények és önkormányzati hivatalok megőrzése) tudják elősegíteni.
Az aprófalvakban évszázados paraszti kultúrájától megfosztott lakosságot találunk. Olyan generációk sorát, akiket letérítettek a paraszti kultúra ösvényeiről, és akiket nem segítettek a polgári kultúra közelébe. Ezek a társadalmi rétegek kiestek tradicionális szerepkörükből (élelemtermelés, tájgondnokság, gyümölcsészet). Egy minőségtelen és karakter nélküli, tudásától és tudásvágytól megfosztott vidéki társadalom éli mindennapjait, anélkül, hogy bármilyen társadalmi kezdeményezéshez érdemes lenne csatlakoznia.
„A természettől elszakadva létező emberek igazából közösséget nem tudnak alkotni. Mégpedig azért nem, mert a természet irányítása adja meg a tevékenységek sokféleségét, ami viszont az emberek egymásrautaltságát idézi elő, és az egymásrautaltság spontán önszerveződő közösségeknek kedvez.
„Hogy az emberek a természettel egy szoros kapcsolatban tevékenykedjenek egy faluban, ahhoz az kell, hogy gazdálkodjanak. De mivel a termőföld nagyüzemi gazdálkodók tevékenységi területévé vált, így a falusi emberek gyakorlatilag már nem gazdálkodnak, hanem munkahelyekre kerülnek inkább dolgozni, tehát alkalmazotti sorba kerültek az önálló paraszti tevékenységből. Ez azt jelenti, hogy elszegényedett az a természeti kapcsolatrendszer, amiben egy hagyományos közösség élt. És ennek következtében a közösség is elszegényedett. Nagyon laza kapcsolatú lakosság él ott.”
Lantos Tamás gondolatai
Az aprófalvak társadalmának további elszürkülését okozta, hogy az óvodai és általános iskolai intézmények a sok helyből elköltöző fiatal és így kevés helyben születő gyermek miatt bezárták kapuikat. Ezt követően bezártak a helyi posták, összevonták az önkormányzati hivatalokat, orvosi körzeteket. A TSZ irodák már korábban bezártak. Így óhatatlanul eltűntek azok a kiemelt társadalmi szereplők, akik a polgári értékek felé törekedtek, de a háztáji gazdálkodás világában is otthonosan mozogtak. Tanítók és tanárok, óvodapedagógusok, könyvelők, adminisztrátorok, postai dolgozók, a házi orvos, asszisztense és mindezek családjai.
Az aprófalvak társadalmának egyik lehetséges fejlődési útja, hogy a korszellemnek megfelelő helyi élelmiszertermelés egy polgárosodási folyamattal házasodva induljon útjára.
Ezt a folyamatot egy már elindult spontán társadalmi folyamat (I. vidéken újrakezdők), és legalább két állami támogatási rendszer (II. Civil szervezeti hálózat kialakítása vidéken, III. Helyi állami intézmények és önkormányzati hivatalok megőrzése) tudják elősegíteni.
- Vidéken újrakezdők: Jelentős azon magasan kvalifikált, idegen nyelveket beszélő, a világ híreit több csatornán átszűrő fiatalok száma, akik urbánus életüket hagyják hátra állandó vidéki életért cserében. Ők jellemzően megtartják nyitottságukat, önképzésre való igényüket, miközben újrahonosítják a háztáji termelés immáron ökológiai alapokon nyugvó reformágazatait (bio, permakultúra, magfogás, regeneratív, alkalmazkodó gyümölcsészet, mélymulcsos művelés stb.). Új növények, termelési módok bevezetésén kísérleteznek, sokszor nagyon komoly háttérkutatások és akadémiai tudás birtokában.
Ezek a vidékre beköltözők nem túl látványosan, de mégiscsak mintaadók a polgári nyitottság, érdeklődés, tolerancia, elfogadás területein.
- Civil szervezeti hálózat kialakítása vidéken: Nagy-Britanniában a rurális vidéken feltűnő a polgári jellegű társadalmi szerveződés. Nőegyletek, falukörök, természetvédelmi szervezetek, fogyatékosokat segítő szervezetek. Kis irodák apró településeken, 1-2 gépkocsi, kisebb géppark, klubhelyiség és 3-6! alkalmazott, akik meg is élnek a munkájukból, és közben a helyi társadalmat húzzák fel magukkal és az ötleteikkel.
A 69,5 milliós szigetország közhasznú szervezeteinek száma mintegy kétszázezer, míg a teljes nonprofit szektor csaknem félmillió szervezetet számlál. Bár nem tudjuk, hogy pontosan mennyi civil szervezet működik a kétszáz és kétezer lakos közötti kistelepüléseken, az azonban ismert, hogy a vidéki népsűrűséghez képest magasabb számban vannak jelen civil szervezetek, mint a sűrűn lakott urbanizált területeken. És az is ismert, hogy a 100 000 font (45,6 millió Ft) alatti éves bevétellel rendelkező kis szervezetek 80%-a kis helyi közösségekben működik és helyi ügyekkel foglalkozik. A kistelepülések száma az Egyesült Királyságban kb. 6100, vagyis a konzervatív becslések alapján is átlagosan 26 civil szervezet jut egy kistelepülésre.
Magyarországon (9,6 millió lakos) az 1990-es évek eleje óta a nonprofit szervezetek száma 16 ezerről 58 ezerre, a szektor bevétele pedig 1996 és 2006 között 240-ről 896 milliárd forintra növekedett. A legfrissebb, 2006-os adatok szerint a szektorban foglalkoztatottak száma elérte a 100 ezer főt, a szervezetek bevallása szerint 3,8 millió ember tartozott tagjaik közé, és 438 ezer ember önkéntes munkával segítette céljaik megvalósítását. 2009-ben 66 000 bejegyzett civil szervezettel elérte ez a hullám a csúcspontját. Ebből 16-17000 tevékenykedik községekben. Ez falvanként (kb. 3200 falu) átlagosan 5 civil szervezetet jelent.
A hazai civil szervezetek megerősítése kristályosodási pontja lehet a vidéki polgárosodási folyamatoknak, egyszersmind a vidéken élők vagy oda visszaköltözők számára sokféle munkahely létrehozásának. Ehhez azonban teljes reformra van szükség a tekintetben, hogy a politika hogyan tekint a civil szervezetek társadalomformáló szerepére. Miben, mivel és hogyan támogatja vagy éppen lehetetleníti el a civil szektor egyes szereplőit.
A hazai civil szervezetek közös érzékelése, hogy éppen a személyi állomány fejlesztésére lehet a legnehezebben forrást szerezni. A pályázati kiírások visszatérő „stratégiai” vezérszála volt az alábbi mondat:
“A megpályázható legmagasabb összeg 5 millió forint. Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a működési és személyi kiadások együttesen nem haladhatják meg a megpályázott összeg 10%-át!”
A civil szervezetek pedig megkapták negyedik laptopjukat, harmadik fényképezőgépüket, telefonköltséget, postaköltséget, de nem kaptak bért vagyis embert. Pedig, ha ember van, minden van! A szervezetek jelentős része mára eljutott oda, hogy nem szeretne a projekt megvalósításához sem tárgyi eszközt, sem szolgáltatást vásárolni. Csak adjanak pénzt végre arra, hogy elhivatott hozzáértő kollégákat meg tudjanak fizetni!
Ahhoz, hogy a civil szervezetek képesek legyenek újraszőni a vidék társadalmát, személyi állományukban kell azokat megerősíteni! Ehhez az alábbi központi akarat és ösztönzők bevezetése szükséges:
- A mindenkori kormányzat ne ellenséget, hanem oktatási, társadalmi és gazdasági potenciált lásson a civil szervezetek hálózatában!
- Olyan célzott forráskibocsátás álljon a vidéki civil szervezetek számára, amely kifejezetten a szektor emberi kapacitását növeli. Ezzel vidéken a legeldugottabb falvakban, helyben lehetne értékteremtő munkahelyeket létrehozni azoknak, akik képességeik révén további forrásokat és innovációkat hoznának a helyi közösségek számára.
- A munkaerőpiac teljes foglalkoztatási mutatója nem árul el arról semmit, hogy a foglalkoztatottak társadalmi szempontból a helyükön, helyben és valóban képességeik szerint állnak-e foglalkoztatásban. A nagyszámú vidéki civil szervezet összlakosság tekintetében is jelentős munkaerőkínálatot lenne képes teremteni.
- A stabilan működő civil szervezetek korosztályok, végzettség és élethelyzet szerint is diverz munkahelyet jelentenek: részmunkaidős fiatal édesanyák, nyugdíjasok, adminisztrációs munkakörök, takarítói állások, kertgondnokok, irodavezetők és szakirányú végzettséggel rendelkező szakértők egyaránt helyet kaphatnak a szervezeti struktúrában.
- A civil szervezetek szervezeti kultúrája egészen más alkalmazott-munkahely kapcsolat hagyományt tudna meghonosítani, összehasonlításként például egy városi multinacionális bevásárlóközponttal szemben.
- A humán kapacitásaikban megerősödő helyi civil szervezetek kulturális, környezeti, esélyhátrány és kisebbségi ügyek kapcsán rengeteg helyben született szolgáltatással segítenék a helyi társadalmat (pl. nappali foglalkoztatók vidéken).
- Megindítaná a tartós, megszakítás nélküli polgárosodást. Projekteken átívelő módon ágyazódna be a civil szervezet léte és munkája a helyi közösségbe, és a tősgyökeres lakók bekapcsolódnának intellektuális folyamatokba (lassan, hosszú idő alatt, de biztosan). A helyben működő, ismerős közeg minőségi programjai és célkitűzései révén a helyi közösséget is magával húzná.
- A pilot projektek kérészéletű hatását felváltaná ez a folytonos jelenlét és aktivitás, amely valódi társadalmi változást idézne elő.
- A civil szervezet működésében óhatatlanul visszatükröződne a helyi társadalom igénye és szükséglete.
- A helyben található rengeteg kiüresedett, de egyébként a közelmúltban felújított önkormányzati és egyházi épületet funkcióval, jó gazdával lehetne megtölteni, ha ezeket az ingatlanokat civil szervezetek hasznosíthatnák közhasznú munkájuk érdekében, állami támogatással a hátuk mögött.
- Helyi állami intézmények és önkormányzati hivatalok megőrzése:
Az olcsó állam eszméje kevés kivételtől eltekintve főként az államigazgatásban, közoktatásban és önkormányzati rendszerben dolgozók számának apasztásában és bérharcban érhető tetten. Mindeközben a technikai világ beruházásain, az infrastruktúra mindent megelőző fejlesztésén nem érződik ez a takarékosság.
A helyi önkormányzati hivatalok végsőkig kizsigerelt költségvetése az utolsó helyben dolgozó, a lakosokat behatóan ismerő dolgozókat is elmozdítani szándékozik székükből. Az ügyintézést két-három faluval arrébb helyező intézkedések a falu kegyelemdöfésével érnek fel.
Az önkormányzatoknál tevékenykedők (kulturális szervezők, adminisztrátorok, adóügyi előadók, falugondnokok) bérezését éppenhogy nem lefokozni kell, hanem presztízsstátuszba emelni, hogy ezekért a fontos helyekért minél kompetensebb személyek versenyezzenek.
A vidék felemelkedése nehezen képzelhető el anélkül, hogy a polgárosodás lehetőségét felkínáljuk az apró falvak lakói számára. A polgári lét persze nem főállás, hanem alapállás. A nyitottság, az útkeresés, kritikai gondolkodás, összehasonlítás alapállapota, amely mindenféle foglalkozással társulhat. És hogy ez a folyamat kiteljesedhessen, ahhoz megerősített önszerveződő civil szervezetekre van szükség, akik új kovászként megkelesztik a maguk közösségét.
Kulcsszavak: aprófalvak, vidéki társadalom, helyi társadalom, civil szervezet, vidéken újrakezdők, háztáji termelés, humán kapacitás, polgárosodás
Szerző:
Dr. Klein Ákos, biológus. 1980-ban született Budapesten. 2009-ben szerez doktori fokozatot ökológiai tudományok tárgykörben. Szakterülete eredetileg a ragadozómadarak, baglyok védelme. 2004-től vezeti a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványt, 10 évig önkéntesként, 2011-től fizetett alkalmazottként. 2008-ban költözik le Pest megyéből Zalába, Orosztonyba – „meglátni a vidéket, mielőtt végképp eltűnik” -, ahol feleségével és három gyermekével él. Az alapítvány központja is itt található Baglyok és Emberek Fenntarthatóági Központ néven. A baglyok védelme önmagában is fontos biodiverzitásvédelmi feladat, de a baglyokon keresztül a környezeti problémák széles spektruma mutatható be a társadalomnak. Így a baglyokat zászlóshajó fajként használja az alapítvány olyan jelenségek kritikai bemutatására, mint a nagyüzemi mezőgazdaság, az autópálya-építések vagy a zöldterületek beépítése.
