Harminc éve épül az együttműködés az egri civilek és a városvezetés között – de a partnerséget újra és újra meg kell tanulni
Az Egri Civil Közösségek Házában már a fórum kezdete előtt gyülekeznek az emberek: szervezők, civil vezetők, régi és új résztvevők nézik a regisztrációs listákat, számolják, hány szervezet jelezte a részvételét, és közben nagyjából már most látszik, hogy az idei találkozó is hozza a megszokott léptéket, hiszen nyolcvan-kilencven szervezet biztosan jelen lesz, de a helyszíni jelentkezésekkel együtt ez a szám rendszerint jóval száz fölé emelkedik. Ez a 26. Egri Civil Fórum, amely mögött három évtizednyi közös működés, konfliktus, tanulás és alkalmazkodás áll.
A beszélgetés során többször is visszatér az a gondolat, hogy az egri modell nem egy egyszeri döntés eredménye, hanem egy hosszú folyamaté, amelyben a civileknek és az önkormányzatnak egyaránt meg kellett tanulnia, hogyan lehet partnerként működni, és amelynek egyik legfontosabb sajátossága éppen az, hogy ez a tanulás soha nem zárul le. Miközben a civil hálózat már harminc éve építi ezt a viszonyt, az önkormányzati oldalon ötévente új helyzet áll elő, hiszen minden választás után egy új képviselő-testület alakul, amelynek tagjai nem „kész” szereplőként érkeznek, hanem nekik is meg kell tanulniuk, mit jelent a városi döntéshozatal és benne a civilekkel való együttműködés, így a civileknek minden ciklus elején újra meg kell mutatniuk, milyen értéket képviselnek, és hogy miért nem lehet őket egyszerűen kihagyni a városi ügyekből.
Az egri együttműködés egyik legfontosabb eleme a civil alap működése, amely első látásra egy szokványos támogatási rendszernek tűnhet, valójában azonban egy lényeges ponton eltér a megszokott gyakorlattól, hiszen a beérkező pályázatokat nem az önkormányzat, hanem maguk a civilek bírálják el, mégpedig egy olyan bizottságon keresztül, amelynek tagjai nem pályáznak saját maguk számára forrásokra, hanem a város egészének szempontjait figyelembe véve döntenek, és amelynek ajánlását az önkormányzat elfogadja. Ez a megoldás nemcsak szakmai, hanem bizalmi kérdés is, ugyanakkor a beszélgetésből az is kiderül, hogy ez a bizalom nem volt mindig magától értetődő, hiszen voltak olyan helyzetek az elmúlt években, amikor a városvezetés megpróbálta módosítani a civilek döntését, amit a kerekasztal tagjai végül megakadályoztak, jelezve, hogy a partnerség számukra nem pusztán együttműködés, hanem autonómia is.
A civil fórum ebben a rendszerben nem egyszerűen egy éves találkozó, hanem egy olyan alkalom, amikor a civilek és az önkormányzat képviselői közösen tekintenek rá az elmúlt időszakra, és nyíltan beszélnek arról, hol működik jól a kapcsolat, és hol vannak problémák, így a fórum egyfajta tükörként is működik, amelyben mindkét fél szembesülhet a saját működésével. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a civilek ne csak jelen legyenek, hanem valódi befolyással is rendelkezzenek, amit a beszélgetés résztvevői úgy fogalmaznak meg, hogy a cél az, hogy a civil szektor megkerülhetetlenné váljon, vagyis hogy a városi döntések előkészítéséből ne lehessen kihagyni azt a tudást és tapasztalatot, amelyet ezek a szervezetek képviselnek.
A következő időszak egyik kulcskérdése az lesz, hogy az új képviselő-testülettel milyen kapcsolat alakul ki, amire a civilek tudatosan készülnek, bemutatkozó anyagokat állítanak össze, és személyes találkozókat kezdeményeznek, mert úgy látják, hogy a partnerség nem alakul ki magától, hanem folyamatos munkát igényel, amelynek része a párbeszéd fenntartása is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a rendszer problémamentes lenne, hiszen számtalan nehézség és konfliktus jelen van, ugyanakkor van egy olyan alap, amelyre ez az együttműködés épülni tud, és ez a bizalom, amely működik a hálózaton belül és működik az önkormányzati kapcsolatok egy részében is.
A fórum napján végül megtelnek a termek, a szervezetek képviselői leülnek egymással, beszélgetések indulnak, kérdések hangzanak el, és bár minden problémára nem születik azonnali válasz, mégis kirajzolódik egy közös kép arról, hogy hol tartanak, és merre lehetne továbbmenni, miközben az is látszik, hogy ez a munka nem egyetlen naphoz kötődik, hanem egész évben zajlik. A kérdés inkább az, hogy a következő években is szükség lesz-e arra, hogy a civilek újra és újra elmagyarázzák, kik ők, vagy eljön az a pont, amikor ez már magától értetődővé válik a város működésében.
