Szomszédsági együttműködés Solymár alvégén – az ott élő Petik András beszél egy mikroközösség összefogásáról.
Péterfi Ferenc (PF): Az Önkéntes Szemle kiadványának a kapcsán szóba került a nemformális önkéntesség. Ez a jelenség falusi, de városi szomszédságokban is igen gyakori. Ilyen baráti beszélgetés kapcsán derült ki, hogy Petik András kollégánknak Solymáron, a környezetében is egy hasonló dolog kezdődött.
Petik András (PA): Mi eléggé a falunak a szélén lakunk, tőlünk „odébb” már csak az erdő meg egy patak van, aminek persze piszkosul örülünk is.
Amikor mi odaköltöztünk bő 30 éve, volt ott egy téglagyár, ami rengeteg problémát okozott nekünk. Ott égették ki a téglákat és ennek a kiégése során ordító bűzök keletkeztek, és mellesleg az odavezető gázvezetékből is állandóan jött a gáz. A szomszédság állandóan panaszkodott, hogy miért kell nekünk ebben a bűzben élni, és nem volt kihez fordulni. Ezért elkezdtük egymásnak információkat átadni, hogy ki mit tud a téglagyári balhékról. Meg ha jött ki valaki vezető a téglagyártól, akkor összehívtuk a csapatot, hogy interjúvoljuk meg a vezetőt, hogy mit akar.
PF: Tehát egy igazi helyi érdeksérelem volt, ami így összehozott benneteket?
PA: Igen.
A téglagyárat ezután felújították az osztrákok, modernebb technikát alkalmaztak, nagymértékben csökkent a bűz, de később megszűnt a termelés, s ezzel ez a konfliktus is.
A közösség ott úgy érezte, hogy miután mi a falu végén vagyunk, hát vannak közös dolgaink is. Valaki bedobta, gyerekek, tartsunk egy pikniket, meghívjuk egymást, a szomszédokat egy kis patakparti piknikre! Erre a körülmények alkalmasak.
Hoztunk süteményt, sört, bort, mindent, ami jól esett. Összejöttek a gyerekek, ott rohangáltak körülöttünk, ismerkedtünk, mindenki bemutatkozott, elmondta, hogy mióta lakik itt.
PF: Ez mikor történt körülbelül?
PA: Úgy 5-6 évvel ezelőtt történt. Aztán nemrég megint felvetette valaki a csapatnak, hogy ismét kéne tartani egy olyan pikniket, amilyen régen is volt.
Közben a közelmúltban jött egy nagy vihar, és ez minket elég rendesen érintett. Például kidöntötte a mi villanyoszlopunkat, így napokig nem volt villanyunk.
Ez nagyon fontos ügy volt, egyből összeröffent a csapat. Mentek a hírek a Facebook-csoporton belül, mert egy Facebook-csoport jött erre létre, azaz már régen megvolt, de csak pianóban üzemelgetett – most újra aktivizálódott.
De például, amikor csőtörés volt a szomszédos Rókus utcában, és jött ki a DMRV ( a helyi szolgáltató), elkezdték a felújítást. De amíg megcsinálták, olyan információk kezdtek el keringeni, hogy ott áramszünetre számítsatok. És például, hogyha a helyi képviselőnkkel is volt valami bajunk, meghívtuk ennek a csoportnak a találkozójára, és vele is tudtunk konzultálni. Tehát a helyi önkormányzati képviselőket is bevontuk.
PF: Na, erre majd térjünk vissza, de most előbb arról, hogy mi volt akkor a vihar kapcsán?
PA: Mi kaptuk a legvadabb pusztítást, a mi házunk és a mi környékünk. Összejött a csapat, körülöttünk megint összejött rengeteg ember, és elkezdtük gyorsan eltakarítani a fahulladékot, szabaddá tenni az utat, felvágni, amit kellett, tehát hirtelen mindenki elkezdett dolgozni.
PF: Mielőtt a tűzoltók, vagy a katasztrófavédelem megérkezett?
PA: Hát nem értek rá, el voltak foglalva, a falu egésze tele volt kidőlt fákkal, mindenütt „állt a bál”. Óriási viharok voltak. 50-60 centi átmérőjű fákat tépett ki a vihar, szóval kemény dolgok történtek. Hozzánk nem nagyon jutottak még el, elkezdtünk magunk összefogni. A mi családunk például gyorsan beszerzett egy aggregátort, beállítottuk, s közhírré tettük: gyerekek, akinek telefont kell tölteni, jöjjön, nálunk lehet telefonálni.
PF: Csak a hallgatóknak, akik nem járatosak ebben: az aggregátor más nyersanyaggal – ez esetben benzinnel meghajtva tud áramot termelni. Egyébként 220 voltos erősségű áramot is tud, vagy ennél azért kisebb a teljesítménye?
PA: Többféle típus van, de olyat vettünk, ami az egész házunkat ellátja három fázissal.
Szóval, a bejáratnál helyeztük el a gépet, eleve ott üzemelt a villanyóraszekrényünk mellett. Szóltam, hogy gyerekek, itt van szabad lyuk, akinek kell, jöjjön és töltse a telefonját. Páran jöttek is, akik feltöltötték, mert ugye kimerültek egy-két nap után a telefonok, és nem tudták utántölteni.
Így aztán nálunk volt a telefontöltő központ. Túl sokan nem vették igénybe, de néhányan azért persze igen.
És ez a rendszer működött tovább. Aztán csináltunk még egy pikniket, amin megbeszéltük, hogy a továbbiakban hogyan tudunk együttműködni. Ez a Facebook-csoport ma is él és működik, de vigyázunk rá, hogy csak azok az információk kerüljenek be, amik a közösség szempontjából fontosak. Tehát politikának nyoma sincs.
PF: Tehát ne megosztó hírek legyenek benne?
PA: Pontosan. Ez nem kerülhet be, egyszerűen nem jön be. Olyan hírek jönnek, hogy a busz késik, vonat kimaradt – tudtok valamit, mikor jönnek a vonatok. Ilyesmiről van benne szó, ami itt minket, mindannyiunkat érdekel.
PF: Lett valami szereposztás ebben a társaságban? Tehát van valaki, aki aktívabb, vagy egyáltalán, merült-e fel valami új ügy, ami eddig nem oldódott meg, de most, hogy felmelegedett ez a közösség, akkor ez is beletartozhat a programba?
PA: Ilyen kiemelt ügyet nem említenék, de az is benne van a pakliban, hogy van köztük egy-két nyugdíjas ember, aki ráér már, bejár az önkormányzati tájékoztatókra vagy a falugyűlésekre, és ott figyel, visszajön és beszámol a közösségben, hogy miről volt szó. Tehát jönnek az információk. Vagy éppen megkérjük a képviselőnket, ő is számoljon be kérdésekről. Ott lehet kérdéseket feltenni neki, és ő megválaszolja. Ez nem hivatalos, ez egy egyszerű szomszédi beszélgetés.
PF: Szerintem ez sokkal hatékonyabb, sokkal személyesebb, mint a hivatalosan meghirdetett, vagy legalábbis ez sokkal közelebb áll az egyes emberekhez. Mi a viszonya ehhez az önkormányzatnak vagy mondjuk a polgármesternek? Nálatok új polgármestert, egy fiatalembert választottak pár évvel ezelőtt. Próbáltátok őt is ebbe bekapcsolni vagy invitálni?
PA: Bármikor rendelkezésünkre áll, és válaszol a kérdéseinkre, ha van. Tehát ő beszáll a buliba, amikor kell. Alapvetően nem tagja a közösségnek, ő máshol lakik a faluban, a felvégen él, mi az alvégen lakunk, de ettől függetlenül teljes támogatását bírjuk. És nyilván a képviselő, akit szintén mi választottunk, már az új csapatnak a tagja – ő pedig tevékenyebben részt vesz a közösségnek az életében. Kérdések, válaszok segítségével működik ez.
PF: Tudtok-e más hasonló kezdeményezésről Solymáron, vagy rólatok tudnak-e mások? Mennyire alakultak ki ilyen körök, mit tudsz erről?
PA: Nem tudunk sem arról, hogy másnak lenne, sem arról, hogy rólunk tudnak-e másutt. Ez az információ nem jutott el hozzánk. Másfajta közösségi próbálkozások vannak a faluban, amik ilyen Facebook-csoportokban jelentkeznek, de ezek inkább politikai alapállásokat jelölnek. Mondok példát: megválasztanak valakit egy bizonyos szervezet vezetőjévé, azonnal elkezdik hatan támadni, öten védeni, tehát ezek mennek, és ez a szokásos politikai tér, amibe igazából nem nagyon kell beszállnunk.
Még egy konkrét példát elmesélnék, ez most történt az elmúlt héten.
Két utcánk van. Az egyik utcában van egy ház, egy nagy ház, aminek pillanatnyilag nincs lakója, mert eladás alatt áll, és három nagyon régi hatalmas nagy fenyőfa áll az udvarában, amik kiszáradtak. És a szemben lévő házakban már látták, hogy vigyázzunk, mert itt balhé lehet, ezek a fák már nem életképesek. Jön egy erősebb szél és az kidönti. Nagyok a fák, tehát nagy bajt csinál a szomszédos házakban is akár. Tehát ez egy bizonytalan helyzet.
És egyszer csak azt vették észre, hogy jönnek és kivágják a fát. Valaki feltehetőleg a helyiek közül a felvetett problémák hatására intézkedett. A fák tényleg ki voltak száradva, tehát valóban ki kellett őket vágni.
Utána pár napig pár házban megszűnt az internetszolgáltatás. Jöttek a gyerekek, mi történhetett? Hát kiderült, hogy a favágás során az egyik kisebb ág, ami leesett, elvágta az egyik kábelt, ami az internetszolgáltatást adta. Pár napig keresték a hibát, de aztán megoldódott ez is persze.
PF: Ha jól hallottam, akkor mostanában cserélődik vagy cserélődött ki a lakosság ott a közvetlen környezetedben. Jelenthet ez is egy új inspirációt?
PA: Feltétlenül sokat fiatalodott a közösség, most már pici gyerekek is ott rohangálnak a patakparton, hintáznak, libikókáznak, fára másznak és egyáltalán: élvezik az életet. Nem véletlen, hogy ez a közösség kezdeményezte, hogy az utcákat tegyék egyirányúvá, és legyen kint 30-as tábla. Ezek a fiatalok kezdeményezték és összehívták a csapatot, összejöttünk és megvitattuk ezt a kérdést. Én minden korlátozásnak ellene vagyok, engem is győzködtek,. Utálom, ha korlátoznak engem bármiben, de elfogadtam az érvelésüket, és aláírtam én is, hogy legyen korlátozás, és legyen egyirányúsítás. Hiszen értelmes érvek jöttek fel, és hát tulajdonképpen tök mindegy, hogy azt az 50 métert most 30-cal vagy 35-tel teszem meg.
PF: Na, hát köszönjük András, felhangosítottuk ezt a kis történést, mert nekem meggyőződésem, hogy jó érzés akár az érintetteknek, hogy magukról hallanak, de nem úgy, hogy ők dicsekednek, hanem valakik ezt fölfedezik. Másrészt másoknak meg fontos tanácsokkal szolgálhat, hogy a gyűlölködés mellett lehet néha együttműködnünk is. Szóval köszönjük, ez történt Solymáron mostanában.
Szerző:
Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett.
Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.
