Mit tanulnak a cserkészek a természetről – és mit tanulhatnánk tőlük mi is?
A tűz már csak parázslik.
A gyerekek körben ülnek, valaki még egy botot tesz rá, mások a sötétedő erdőt figyelik. A nap végén minden lelassul: nincs zaj, nincs rohanás, csak a fák, a föld, és az a furcsa, ritka csend, amelyben a beszélgetések is másképp hangzanak.
Egy ilyen tábori este után nehéz ugyanúgy visszatérni a hétköznapokba.
És talán nem is ez a cél.
A cserkészetben a természet nem háttér, hanem kiindulópont. Nem díszlet, hanem közeg, amelyben minden történik – tanulás, közösség, nevelés.
Egy szó, ami többet jelent: teremtésvédelem
A beszélgetés elején Boller Balázs, a Magyar Cserkészszövetség elnökségi tagja egy pontosítással kezd.
Nem környezetvédelemről beszél.
Hanem teremtésvédelemről.
A különbség nem pusztán nyelvi.
„Ez nem csak arról szól, hogy megóvjuk a természetet” – mondja. – „Hanem arról is, hogy felelősséget vállalunk érte.”
A fogalom mögött egy tágabb gondolkodás áll: a természet nem külső tényező, hanem olyan közeg, amelynek mi is részei vagyunk. Nem használói, hanem gondviselői.
Ez a szemlélet a cserkészet alapja.
Egy régi gondolat, ami ma újra aktuális
A cserkészet alapítója, Lord Baden-Powell egy egyszerű mondatban fogalmazta meg ezt a viszonyt:
hagyjuk a világot egy kicsit jobb állapotban, mint ahogyan találtuk.
Ez a gondolat ma talán aktuálisabb, mint valaha.
A fenntarthatóságról szóló beszélgetések gyakran globális szinten zajlanak – klímaváltozásról, erőforrásokról, rendszerszintű változásokról.
A cserkészet azonban egy másik irányból közelít.
Kisebb lépésekből.
A természet mint tanterem
A cserkészetben a természet nem tantárgy.
Hanem tanulási tér.
A túrák, a táborok, a mindennapi programok mind ebbe a közegbe ágyazódnak. A gyerekek nem csak hallanak róla, hanem megtapasztalják: mit jelent egy területet úgy használni, hogy közben megőrizzük.
„Próbálunk minimális beavatkozással jelen lenni” – mondja Balázs.
Ez a gyakorlatban apró döntésekből áll.
Hol vernek tábort.
Mit hagynak maguk után.
Hogyan viszonyulnak az állatokhoz, növényekhez.
Szabályok, amelyek mögött szemlélet van
A cserkésztörvény egyik pontja egyszerűen fogalmaz:
a cserkész kíméli a növényeket, jó az állatokhoz.
Ez a mondat könnyen elhangzik.
De a jelentése a mindennapokban válik láthatóvá.
Nem tiltások sorozata.
Hanem egyfajta hozzáállás.
Amikor a gyakorlat számít
A cserkészet egyik sajátossága, hogy a tanulás nem elméleti.
A gyerekek konkrét tevékenységeken keresztül találkoznak a környezetvédelemmel.
Patakpartot tisztítanak.
Fát ültetnek.
Közösségi kerteket gondoznak.
Madárvédelmi programokban vesznek részt.
„Fontos, hogy lássák: annak, amit csinálnak, van hatása” – mondja Balázs.
Ez a tapasztalat az, ami hosszú távon megmarad.
Közösségben könnyebb
A környezettudatos életmód gyakran egyéni döntésként jelenik meg.
A cserkészet azonban közösségi keretbe helyezi.
A csapatok helyi alapon szerveződnek, így a tevékenységek is gyakran helyi ügyekhez kapcsolódnak. Ez nemcsak praktikus, hanem személyesebbé is teszi a részvételt.
„A közösség ereje nagyon sokat számít” – fogalmaz Balázs.
Nemcsak abban, hogy mit tesznek.
Hanem abban is, hogy kitartanak mellette.
A klímaszorongásra adott válasz
Az utóbbi években egyre gyakrabban jelenik meg a fiatalok körében a klímaszorongás.
A probléma nagysága könnyen bénítóvá válhat.
A cserkészet erre nem nagy ígéretekkel válaszol.
Hanem cselekvéssel.
„Apró lépések, kézzelfogható eredmények” – mondja Balázs.
Ez nem oldja meg a globális problémákat.
De segít abban, hogy ne érezzék magukat tehetetlennek.
Egy globális mozgalom részeként
A cserkészet nemcsak helyi szinten működik.
Nemzetközi hálózat része, amely a fenntartható fejlődési célokhoz is kapcsolódik.
A cél ambiciózus: milliárdnyi órányi közösségi munka világszerte, a környezet és a társadalom érdekében.
A számok nagyok.
De a megvalósítás ugyanúgy apró lépésekből áll.
Mit kezd ezzel az, aki nem cserkész?
A kérdés adódik: mit lehet ebből átvinni a hétköznapokba?
Balázs válasza nem bonyolult.
„Ne keseredjen el” – mondja.
És keressen közösséget.
Mert egyedül nehezebb.
Vissza a tűzhöz
A parázs lassan kihűl.
A beszélgetések elhalkulnak, a gyerekek elszivárognak a sátrak felé. A tábor másnap újraindul, új feladatokkal, új helyzetekkel.
De valami megmarad.
Nem egy konkrét tananyag.
Nem egy szabály.
Hanem egy viszony.
Ahhoz, ami körülvesz.
„Nem vendégek vagyunk itt” – mondja Balázs. – „Hanem gazdák.”
És talán ez az a mondat, amely a legjobban összefoglalja, mit jelent a cserkészetben a természet.
És azt is, hogy miért lenne érdemes erről többet beszélnünk.
