KONOK PÉTER történész gondolatai:
Nem tudom, feleim, napok óta a charlottesville-i tragédia pörög a neten, a Facebookon, és néha már úgy érzem, kéjjel nyomják sokan az arcomba, rendes emberek amúgy, mint amilyennek én is tartom magam, felháborodottak, mint ahogy én is fel vagyok háborodva, hogy igen, a nácik IS ilyenek, hogy az úgynevezett „másik oldal” is képes ilyesmire, hát feleim, nekem azt baromira nem kell bizonygatni, hogy mire képesek a nácik, a nacionalisták, a soviniszták, a fehéren büszkék, a klukluxosok a jobbikgárdisták, a nembántstdamagyarosok, mert az egész rohadt történelem erről szól: más isten imádsz? kiirtalak!;
gyógyfüvekkel gyógyító nő vagy? máglyára, beste boszorkány!; más a bőrszíned, és nem akarod, hogy én, a felsőbbrendű fehér (fekete, sárga, stb., bár azért a legjellemzőbb a fehér, ez egy fehérek dominálta világrendszer) kizsákmányoljalak, hogy birodalmat építsek rád, a gyerekeidre, az izmodra, a csontjaidra, nézd, itt egy szép himlővel fertőzött takaró, és egy dollár a levágott füledért!; zsidó vagy, cigány vagy, buzi vagy, komcsi vagy, fogyatékos vagy, táborba veled, gázkamrába, krematóriumba, lánctalpak alá, tömegsírba!;
hogy mindig vannak aljas hatalmak, akik (amik) egymás ellen uszítanak mindig másokat, a másikban poklot mutatnak, megosztanak és uralkodnak, és mindig, mindenütt akadni fognak beteg emberek, torz, frusztrált, szerencsétlen figurák, akik ugranak, Duna-partra géppisztoly, vásárba kamion, tüntetésre autó, furgon, görögtűz, testre szíjazott bombák, emberhúst hentelő kések;
mindig lesznek végrehajtók, szétesett, gyarló marionettek, akik végrehajtják, amiről a hatalom csak BESZÉL, akik tettre váltják az aljas szavakat, akik vérré permetezik a propagandát, a plakátokat, akikben gyökeret ver és szárba szökken a társadalmi rothadás, az üszög, a hallucinogén anyarozs-fertőzés;
nekem nem kell rá bizonyíték, hogy ŐK is ölnek, mert nem érzem MI-nek, aki öl, mert tudom, hogy nem a menekültek a terroristák, hanem azok, akik elől a menekültek menekülnek, azok a gyilkosok, a valódi elkövetők, akik gyűlöletből és rettegésből ácsolnak maguknak szennyes piedesztált,
és ahogy a képeket nézem, eszembe jut, hogy mennyire élveztem (és élvezem újra meg újra), mikor egyik kedves filmemben, a Blues Brothersben Jake és Elwood, a két remek aranypofa a kocsijával a tüntető amerikai nácik közé hajtanak, csak úgy ugrálnak a nácik, „Illinois nazis? I don’t like Illinois nazis”, mindig örülök, ha látom, nevetek,
és igazam van, nem szeretem a nácikat, és akkor még finom voltam, és van is rá okom, hogy ne szeressem őket, van is rá okunk, no de talán sokkal alaposabban el vannak itt a dolgok rontva, mint gondolnánk, feleim, és sokkal inkább illeszkedünk a nekünk felkínált ocsmány mintákba, mint azt magunknak hajlandóak lennénk bevallani.
forrás: Konok Péter facebook-oldala
