Meghalt Choli bácsi

NAGY VESZTESÉG ÉRTE A CIGÁNYOKAT!
Életének 79. évében meghalt Choli Daróczi József cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, írja a RomNet a család közlése nyomán. A közlemény szerint a magyarországi cigány közélet egyik legismertebb alakja 2018. május 12-én vesztette életét.

Rostás-Farkas György írása Choli Daróczi József halálhírére:
Fogyunk lassan, mint a Hold. Ahogy ma délután beléptem a dolgozószobámba, s leültem a számítógép elé, olvastam a lesújtó hírt, hogy elhagyott bennünket a nagy Guru: Choli. Sokan csak úgy hívták: A Choli bácsi.

Choli Daróczi József és Rostás Farkas György

Úgy éreztem magam, mint a mesebeli hős, aki sóbálvánnyá vált. Hosszú ideig megszólalni sem tudtam.
– Na Komám mondtam végül, hát te is itt hagytál bennünket!
(Merthogy komák voltunk, Choli Tündike nevű leányát mi kereszteltük Lakatos Ankával, Lakatos Menyhért lányával.)
Az 1970-es években ketten kezdtük az úttörő munkát a munkásszállókon, az úgynevezett klubmozgalmat. Choli a csavargyári, én a Szegedi úti munkásszállón alakítottam klubot. Együtt bejártuk a fél világot. Persze legtöbbször a nagy öreg Lakatos Menyhért társaságában.
A kezdeti időszakban így hárman vezettük ezt a mozgalmat. Majd rövid időn belül csatlakozott hozzánk: Péli Tamás, Ruva Farkas Pali (az öcsém) és Daróczi Ági.
Kedves Choli Komám! Mostmár küzdhetek egyedül! Azt is mondhatnám, talán joggal, hogy Te is becsaptál! Itt hagytál, hogy küzdjek, vívjak, harcoljak a cigányok egyenjogúságáért.
Emlékszem, mintha tegnap történt volna: Jöttünk haza hárman egy külhoni nemzetközi cigány kongresszusról: Menyhért, te meg én. Egy picit bágyadtak voltunk és panaszkodtunk. Menyhért erre csak annyit mondott:
– Choli (Te shuko mas!) Ti már régen nem lesztek, mikor én még mindig görkorcsolyázni fogok…)
Mikor pár év múlva mi ketten Menyhért sírjánál álltunk, nem tudtunk mit mondani, csak néztünk egymásra. Arra gondoltunk: Menyhért becsaptál miket.
Most én is erre gondolok: Choli Komám, becsaptál! Most téged sirat egy nép, egy nemzet, a te néped.
Az a szívet-lelket megrendítő versed jut eszembe, ahol azt írod, hogy Indiában felsóhajt a fű. Most biztosan sok ezer tanítványod, barátod, tisztelőd sóhajt fel az égre!
Már többen vagytok Odaát! Rendezd be az Égi Birodalmat az ittmaradottak majdani fogadására.
Kérlek, segíts bennünket, az itt felejtett népedet! Te most már megteheted. Küzdöttünk kezdetektől fogva, mint a szabadságharcosok, de te ezentúl, egy másik dimenzióból kíséred a mi küzdelmeinket.