Egyéb Generációk

Generációknak lesz rosszabb – Republikon konferencia a gazdaságról

Ritka pillanat, amikor a legtekintélyesebb gazdasági elemzők közül négyen, olyanok, akik nem lényeges kérdéseket eltérően ítélnek meg, leülnek egy asztalhoz és egymásra is reagálva, mondják el, hogy mit gondolnak a magyar gazdaság helyzetéről. Dicséret illeti a szervezőket. A Republikon Intézet a Friedrich Naumann Stiftung für die Freiheit támogatásával rendezte az egész napos konferenciát április 20-án  “A magyar gazdaság 2016-ban – helyzetértékelés és kilátások” címmel. 

Valószínűleg nem lepett meg senkit, hogy Csillag István volt közülük a legszigorúbb. Állításai súlyos politikai ítéletet is tartalmaztak, de azért, mert szerinte politikai bűncselekmény, amit a kormányzás az országgal művel.  Palócz Éva sem volt kíméletes, amikor az oktatás, és azon belül is az alapképzés, az általános iskolák működtetéséből kivont milliárdok kerültek szóba. Az előadók iránti óriási érdeklődés csurig megtöltötte az A38 hajó konferencia bárkáját. Chikán Attila, gazdasági miniszter volt az első Orbán kormány idején, Csillag István, Meggyesi Péter kormányában volt a gazdasági tárca irányítója. A két meghívott elemző: Palócz Éva a Kopint Tárki vezetője, és Vértes András a GKI elnöke évtizedek óta beszámolnak az elemzéseikről. Csillag István kezdte az előadások sorát, és bevezetett egy új fogalmat a sajátos kettős könyvelést a gazdasági kommunikációban. Megmutatta, hogy mi a látszat, miről akarják elhitetni velünk, hogy az lenne a valóság, de ezzel szemben , mi a valóság, vagyis mi a lényeg.  Csillag István egy Bill Clinton idézettel nyitott…

This guys …  és szöveg az ismert mondat az Orbán kormányról, hogy ezek a fiúk a vagyonra hajtanak… Aztán a kivetőtőn látszottak a kormány szlogenjei  a tábla bal oldalán, és akkor jött a jobb oldali oszlop, ami a látszattal szemben mutatta a valóságot a Csillag-féle kettős könyvelésben…

innentől már az idézetek a lap alján található linkben, hangban…

Az államháztartás rendbetétele csak azért volt fontos, mondta Csillag, mert ezzel ki lehetett iktatni mindenfajta ellenőrzést és megnyíltak az uniós támogatások kapui. Ami nem mellesleg a politikai család gazdagodását volt hivatva szolgálni.

A középosztály megerősödése sem igazolható a számok szerint, sőt …– mondja Csillag István.  És azt is levezette, hogy a megtakarítások csak azért nőttek, mert a bizonytalanság nőtt, a vállalatok pedeg nem akartak beruházni.

Az előadás végén a summázat nagyon szigorú, és az is szóba került, hogy miért lehet stabil a gazdaság ilyen körülmények között.

Szilárd diktatúra van, menekül, aki csak tud és egyre kérdésesebb. hogy a rátermettek közül hányan maradnak itthon.

Palócz Éva nem látja olyan borúsnak a helyzetet, mint Csillag István, de felkínálta az összevetést a kormány 2011-es ígéreteivel az úgynevezett konvergencia programban megfogalmazott célokkal és hát nagy a lemaradás…,

Ami jó hírnek hallatszik, az sem feltétlenül az, mert a munkaerő hiány miatt nőtt meg a bérnyomás a cégeken és annak köszönhető a fogyasztás növekedése, de a teljesítmény hiányzik mögüle, a versenyképesség nem nő olyan mértékben, ahogy a bérek emelkednek.

Palócz Éva azokat a problémákat is felsorolta, amelyek döntő módon sújtják a gazdaságot és hosszútávon okoznak majd súlyos gondokat. Elsőként az egykulcsos adót és az adójóváírás kivezetését említette, és bemutatta az ábrát, hogy az unióban, hol mekkora az adóék, vagyis a legnagyobb és legkisebb adó között különbség..  Arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon bánnak a legkeményebben a legkisebb jövedelműekkel.

Sikernek látja Palócz Éva az államháztartás rendbetételét, vagyis, hogy nem folytatódik a hat százalékos eladósodás, mert a drága hitelek egyre nehezebb helyzet elé állítoptták az országot. A megszorításokban azonban durva aránytalanságot lát a Kopint Tárki vezetője.

Ügyelt arra Palócz Éva, hogy ne csak rossz hírek szerepeljenek az előadása végén, mondott olyan dolgokat is, amelyekkel elégedett. Részletesebben beszélt a monetáris politikáról, annak eredményességéről, az alapkamat leszorításáról, és aztán feltette a kérdést, miért késik a felminősítés, ha valójában a szükséges paramétereket jól teljesíti a magyar gazdaság.

Így fejezte be Palócz Éva, és vette át tőle a stafétát Vértes András azzal, hogy a környező országok, amelyek nagyon le voltak maradva tőlünk, sorra érnek utol, illetve előzne le bennünket.

Chikán Attila leginkább a versenyképesség érdekében tett lépéseket elemezte és ott folyatta ahol Vértes András abbahagyta, hogy az uniós források szolgálhatták volna a magyar gazdaság felemelkedését, a versenyképesség növelését, de sokkal nagyobb energiát fordítottak a gazdaság irányítói a személyes gazdagodásra, mint a nemzeti teljesítőképesség felemelésére.

Arra utalt a korábbi gazdasági miniszter, hogy rendszeresen jár nemzetközi rendezvényekre, és ott a világtrendeket vizsgálják, a központban a képzés, a szervezet fejlesztése, a hatékonyság növelésének új módszerei foglalkoztatják a vállalatok vezetőit, és ma már generációk vannak az üzleti életben Magyarországon, akik nem ismerik a globális trendeket, mert az unortodox gazdaság csapdájában irányítanak nagy cégeket évtizeden túli időszakban akár. Azt sem értik a világban, hogy miként fordulhatott Magyarország 180 fokot ahhoz képest, amerre korábban tartott. Ezt a nemzetközi mezőnyben, ahol a versenytársaknak és a partnereknek kijáró figyelemmel kísérik a fejleményeket, értetlenkedve tapasztalják. Pláne azért, mert egy reformer mintaország váltott megmagyarázhatatlanul irányt.

Azzal csatlakozott a gondolathoz Csillag István, hogy a nemzetközi konferenciákon rendszeresen előkerül a női cégvezetők a fiatal cégvezetők és a meleg cégvezetők aránya. Ezt azért vizsgálják, mert egy ország nyitottságának jó mérőszámai az ilyen adatok.

A vitában szóba került az is, hogy a multinacionális cégek ellen sikeres kommunikációs hadjáratot folytatott a kormány azzal, hogy kiviszik a profitot.  Erre jegyezte meg Vértes András, hogy a hazai ugyanúgy kiviheti, az egész csak a speciális népbutítás.

Végül Chikán Attila szavait érdemes még felidézni azzal kapcsolatban, hogy miért finanszírozza az Unió a magyar gazdaságot, mert más perspektívába helyezi a folyamatokat, mint ahogy azt mások láttatni szeretnék.

Politikus talán nem volt a hallgatóság soraiban. Mintha a politikában komoly dolgokról már nem is lenne értelme beszélni, akkor pedig minek rabolják az idejüket a sok szám megértésével és értelmezésével.

A műsor itt meghallgatható:

A szerzőről

Vicsek Ferenc

kohómérnökként végeztem, gazdasági, tudományos, közéleti újságíró vagyok, a MÚOSZ Gazdasági Szakosztályának az elnöke.