A járványok lakosságra; településekre, országokra, sőt birodalmakra gyakorolt hatása pusztítóbb volt, mint egy-egy hódító hadsereg felbukkanása. Birodalmak néptelenedtek el, gazdaságok semmisültek meg.
A jól szervezett inka, azték birodalmakat tán többek közt azért is tudta maroknyi conquistador meghódítani, mert segítségükre voltak az őslakosság immunrendszere számára ismeretlen mikro-organizmusaik, így elvégezték a piszkos munka egy részét, az indián népesség tizedelését. Ezt később tudatosan is alkalmazták, tán az egyik precedens biológiai fegyver alkalmazására, amikor a felvilágosult fehér ember (mert ez valamicskével a Felvilágosodás előtt vagy után sikeredett) terjeszkedésének ellenállni próbáló észak-amerikai indián törzsek táborába fertőzött ruhaneműt juttatott s ez bizony megtette hatását.
Ám a járvány, a döghalál, a pestis az Úr Isten egyik fegyvere is, mellyel népéért, híveiért, a bajban levőkert, a mindenkori elnyomottakért harcol. Az asszír hadsereg már teljesen bekerítette Jeruzsálemet, mikor az Írás szavával az Úr angyala levágott száznyolcvanötezer katonát az asszír hadiszálláson, – ami valamiféle súlyos járvány kitörésének teológiai nyelven való leírását jelenti, vagyishát úgymond a szent szöveg rálátást enged az Isten-i oldalra, egyszóval betekintést kapunk a láthatatlan dimenziókba, hogy mi áll egy járványos megbetegedés spirituális hátterében – s persze Szanhérib asszír király nyomban visszavonulót fújt.
Isten büntető eszköze is a járvány. Csak egy kiragadott ótestamentumi példa: Dávid király egyszer valami az Úrnak nem tetszőt cselekedett, fenyítésként választhatott három hónapig tartó ellenség elől bujdosás, hétéves éhínség – és Dávid értelmezése szerint – az Úr fegyvere, a – jelen esetben háromnapos – döghalál között, Dávid azt felelte, jobb az Úr, mint emberek kezébe esni, – mert az Úr könyörülő Isten.
A görög mitológiában pedig – más népek hiedelemvilágában is – példának okáért az Iliászban, a sértett Apollón vészterhes nyilainak záporával bünteti a görögöket, ami erőteljes járványos megbetegedésnek az allegóriája.
A Civil Rádió (2016.) október 18-ai Reggeli című műsorának egyik vendége Dr. Kapronczay Katalin orvostörténész, a Semmelweiss Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár könyvtárvezetője volt, a műsorvezető a járványról, járványokról kérdezte őt főleg a jelenség történeti, társadalmi hátterére tekintettel. A beszélgetésből megtudhatjuk, hogy régen alapvetően a kereskedők és a hadmozgások révén araszolt felénk a pestis, a kolera s a baj, a ragály mindig keletről támadt, így járványügyi szempontból Erdély volt a legveszélyeztetettebb országrészünk és a tenger, a kikötők, mert ugye odaérkeznek a messziről jött hajók, amelyekről olyan kórokozók terjedhetnek szerte, melyekre nem immunis a helyi lakosság. Visszamenőleg is felkutathatók a járványok udvari krónikákból és magánfeljegyzésekből; memoárokból, visszaemlékezésekből egész addig, míg a megalakulnak a XVIII. században a megyei, városi, fővárosi járványügyi szervek, melyek hivatalosan beszámolni kötelesek a Helytartó Tanácsnak az esetleges járványok keletkezéséről, lefolyásáról, okáról.
Batári Gábor
