Megjelent Bársony János és Daróczi Ágnes „Kali Trash – A romák sorsa a Holokauszt idején Magyarországon” című könyve, amelynek szakmai bemutatója 2015. december 8-án volt az MTA TK Kisebbségkutató Intézetében. Daróczi Ágnes a Romano Instituto Alapítvány (Cigányságkutató Intézet) vezetője, a kötet egyik szerzője elmondta: „2004-ben a „Pharrajimos – a romák sorsa a Holocaust idején” című kettős kötetünket (L’Harmattan Kiadó), azóta kiadták angolul (Idebate Press), valamint horvátul (Artrezor) is. Most – a hetvenedik évforduló alkalmából – jelenik meg új kötetünk. Ezúttal is a magyarországi történésekre fókuszálnak és az elmúlt, több mint 10 évnyi kutatómunka új eredményeit adjuk közre.” A könyvbemutatón Junghaus Tímea művészettörténész (MTA BTK Művészettörténeti Intézet), Stark Tamás történész (MTA BTK Történettudományi Intézet) Szász Anna szociológus (MTA Szociológiai Intézet) valamint Szita Szabolcs történész professzor DSc (Holokaust Dokumentációs Központ) voltak a felkért hozzászólók.
Daróczi Ágnes a több mint háromszáz oldalas új kötettel kapcsolatban elmondta: a történelmi folyamatokkal kapcsolatos kutatásokat, elemzéseket dr. Bársony János végezte. Ő járta az archívumokat és könyvtárakat, levéltárakat, kutatta a korabeli híradók és újságok cikkeit. Daróczi Ágnes – szerkesztőként, riporterként, inkább a túlélők megszólaltatásában, a vallomások feltárásában, elemzésében, a narratíva kialakításában működött közre.
„Ily módon egészítette ki egymást a kétféle kutatói álláspont, hogy egy érdekes, új tényekkel, értelmezésekkel gazdag kötetet tehessünk Önök elé.” – írja a mű előszavában.
A megjelenő „Kali Trash – Fekete félelem, Pharrajimos – Szétvágatás, Samudaripen – Legyilkolás” hármas címet viselő kötet ismerteti a Roma Holocaust magyarországi történéseit és történelmi beágyazottságát. Megmutatja, hogy a Horthy-éra nem volt jogállam a cigányok szempontjából, felettük a csendőri és közigazgatási önkény uralkodott. Bármikor kétségbe vonható volt joguk a lakhatáshoz, a tulajdonhoz, a helyváltoztatáshoz és az emberi méltósághoz.
Daróczi Ágnes a Romano Instituto Alapítvány vezetője rámutatott:
a magyarországi cigányság üldöztetéséről a ’90-es évekig csak szóbeli ismeretek voltak. Ennek három oka van: az elfeledés, az elhallgatás és az eltagadás.
A pszichés gátoltság, az üldöztetés elfeledésére való törekvés Daróczi Ágnes szerint nem tekinthető egyedinek a Holokauszt roma áldozatai esetében sem. Hasonló jelenségeknek lehettünk tanúi más túlélők esetében is, hiszen annak, hogy valaki milyen származású, semmilyen szerepe nincs abban az emberi törekvésben, hogy egy ilyen társadalmi katasztrófa esetén mindenki tudatosan felejteni szeretne. „A cigányságnak nem voltak meg az emlékezet megőrzéséhez szükséges intézményesült formái”, intézményei, írásbelisége, értelmisége és egyháza sem.
Ráadásul a cigányok körében máig él az animizmus, vagyis hisznek abban, hogy ha megneveznek valami rosszat, az bekövetkezik. A roma hagyományok szerint a rossz történések csak akkor emlegethetőek fel, ha gyász van, mert fennáll a veszélye, hogy a rossz újra megtörténik. A roma hagyományoknak megfelelően mindig a friss fájdalmak lépnek a régiek helyébe, a régiek lassan a közös fájdalom részeivé válnak és félő, hogy az idősek eltávoztával, feledésbe merülnek. . Ezért megfigyelték, a túlélőknél és leszármazottaiknál is sokkal erősebbek az érzelmi beágyazottságú emlékek, és sokkal kevésbé vannak jelen a tényszerű adatok, azokhoz mindig megerősítő kérdésekkel lehet eljutni: pl. milyen ruhában volt? Mások hogyan öltöztek? Milyen évszak volt? Milyen volt a határ? Mit dolgoztak éppen?
Ez az oka annak, hogy a ténylegesen a Holokauszt időszakban a roma lakossággal történt események rendkívül nehezen visszavezethetőek, ami erőteljesen gátolja a kutatók munkáját.
A Romano Instituto szakembere elmondta még:
„Nem csupán arra törekedtünk, hogy a tények alapján jobban megértse az olvasó, mi is történt, de igyekeztünk a fogalmak részletes leírásával, tisztázásával, a korabeli használatukból eredő sajátosságok feltárásával hozzájárulni ahhoz, hogy végre nyugvópontra jusson a magyarországi romák második világháború alatti szenvedéseiről folyó vita. Hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy az ügyészség nem tekinti bűncselekménynek, ha a romák Holocaustját tagadják nyilvánosan, és hiába a feljelentés, nem intézkednek a jogállam védelmében.”
Daróczi Ágnes hozzátette: „a kötetben közreadott kutatások a Romano Instituto (Cigányságkutató Intézet) keretében civil és magánfinanszírozásban folytak, amelyhez csupán 2014-2015-ben sikerült állami forrásból támogatást kapnunk. Mert Magyarországon – a legnagyobb lélekszámú nemzetiségnek, a romáknak máig nincsenek intézményei, nincs kutatóintézete, múzeuma, nincs kulturális központja, sem színháza, mint ahogyan nincsen anyanyelvi kiadványozás sem. Az állami kutatóintézetek pedig nem tekintik feladatuknak a történelem roma szempontú vizsgálatát, több évszázados közös történelmünk megtanítását és a vállalható romakép narratívájának segítését.”
Bársony János és Daróczi Ágnes 2004-ben megjelent a „Pharrajimos – a romák sorsa a Holocaust idején” című kettős kötete és a most megjelent „Kali Trash – A romák sorsa a Holokauszt idején Magyarországon II.” című könyve, megkerülhetetlen szakirodalom a romák történelme szempontjából.
