„The Egg” Brüsszelben, a Rue Bara (Barastraat) sarkán, mindjárt azután, ha átkelünk a Rue Vétérainaires-en. Szemben egy „take away”, kissé kopott házacskák, rendetlen járda. Az EGG egy hub, egykori gyárépületből átalakított hely, ahol minden megtörténhet. Ez a hely befogad startup-okat és koncerteket, mozit és színházat, sőt, mivel teres, cirkuszi előadást is, no meg konferenciákat, együttléteket. The EGG most az Ifjúsági Munka Európai Gyülekezetének zajától hangos.
Az első konvent Ghentben, 2010-ben az ifjúsági szakma igazán nagy találkozója, fontos ünnepe, erőt adó együttléte volt. Öt hosszú év szállt el felettünk súlyos szárnyain és az éveknek ez a szárnysuhogása mennyi, de mennyi elmondani valót takart el.
Egy jó szakmai gyülekezetnek térfogata, levegője, aurája van. Egy európai szakmai gyülekezetnek távoli sarkokat is bevilágítani képes fénye van. Öt évvel ezelőtt Ghentben, az első konvent egy fontos nyilatkozattal zárult és ennek a nyilatkozatnak a kulcsfogalmai az ifjúsági munkának kijáró több elismerés, az ifjúsági munka értékeink jobb felmutatása, az ifjúsági munka szakmai öntudatának erősítése voltak többek között. Vajon öt hosszú év elegendő volt-e arra, hogy eljussanak ezek az üzenetek mindazokhoz, akiket illet? Vajon ismételjük önmagunkat? Vajon átpozicionálódott a helyzetünk a gyorsan változó, ridegebbé vált világban? Ezek persze csak előzetes mentőkérdések, a konventnek a saját, itt feltett kérdéseivel kell megbirkóznia úgy, hogy a résztvevők mindegyike a tapasztalatok, a sikerek és kudarcok, a szakmai örömök és bánatok, a remények és a szkepszisek csomagját cipeli. A gyülekezet zsibong most, a konvent tegnap délután kezdte meg a közös munkát, ez most a harmadik szünet azóta és már vacsoráltunk, iszogattunk is együtt, ha most nézek fel a képernyőmről, rálátok a az itt-ott összeverődő, összeülő csoportocskákra, az egymás felé forduló őszinte kíváncsiság légköre már kialakult. Ahogyan ez lehet, tegnap még annak örültünk, hogy újra látjuk a régi ismerősöket, sok olyan kollégát is, akikkel anno még Ghentben találkoztunk először és azóta utoljára és persze azoknak különösen, akikkel egy-egy képzésen, más konferenciákon, egy-egy projekt kapcsán gyakrabban is összehozott a sorsunk. Persze, hogy itt van Howard Williamson gitárja és persze, hogy tegnap este körülötte habosodtunk néhányan, a repertoárban a régi dalok, itt, ebben a brüsszeli lepukkant utcában énekeltük, hogy „Dirty old town” és kísérte a dalt Mark Taylor és Paul Kloosterman ukulelén, Miriam asztaldobon, Martha üveg-pohár kísérettel.
A konvent vegyülések, olvadások, ismerősökkel összekacsintások, közös nevetések keveréke és intenzív beszélgetéseké a workshop-okban, a folyosókon, a Riveside-nak nevezett pompás térben, ahol most éppen ebédelni is lehet, de ahol tegnap zenekar szólt, ma cirkuszi előadás lesz és vegyülések megint. Azt szoktuk volt mondani, hogy egy efféle konferenciának a szünetek is tartalmi-érdemi részei és mert házigazdáink hozzáértő gondossággal szerveznek megint, éppúgy, mint Ghentben, így az együttlét élményének megvan a maga intenzitása. Az ifjúsági munka végül is nem más, mint egy olyan tanulási környezet kialakítása és fenntartása, ahol szociális és kulturális gátlások nélkül és közösen tanulhatunk. Szeretnénk hinni ebben és abban is, hogy ezt mások is így gondolják és lehetőségeikhez, társadalmi szerepeikhez mérten biztosítják is ehhez a feltételeket. Azt is tudjuk persze, hogy ez nem olyan egyszerű. A politikai döntések meghozataláért felelős emberekkel folytatott párbeszédeink sokszor nem érthetőek fordítás nélkül és szívesen mondjuk azt, hogy nem értjük meg egymást, mert a fordítás nem működött. Persze ez csak egy kiragadott példa a sokféle kérdést, dilemmát, választ, kijelentést, tényt, adatot tartalmazó gomolygásból, a konvent gondolati felhőjéből, amelyben most elmerülünk.
Howard Williamson, két gitáros este között, tegnap délután így foglalta össze a konvent előtt álló kihívásokat (vigyázat: nyers gyors-fordítás!):
Mi az ifjúsági munka jelentése, „természete”? Milyen koncepciók és elméletek segítenek az ifjúsági munka megértésében és megértetésében? Milyen vízióink vannak az ifjúsági munka jövőjéről?
Milyen céljai vannak az ifjúsági munka helyi, nemzeti, európai és nemzetközi szinteken? Azonosak-e ezek a célok, ha különbözőek, miért és hogyan egészíthetik ki egymást?
Melyek azok az elemek, amelyek az ifjúsági munkát felismerhetővé teszik, másképpen, milyen „dolgokat” sorolhatunk az ifjúsági munkához és melyeket nem, hol vannak a különböző más szektoroktól elválasztó határai az ifjúsági munkának?
Hol vannak a kapcsolódási pontok az ifjúsági munka és mindazon egyéb területek között, amelyek foglalkoznak a fiatalokkal (iskolarendszer, szakképzés és munkapiaci szolgáltatások, vállalkozások, egészség-politikák, /ifjúsági/igazságszolgáltatás intézményrendszere, szociális ügyek…), hogyan teremthetőek meg a kapcsolatok az elvek és küldetések megtartásával?
Hogyan teremtheti és őrizheti meg az ifjúsági munka a társadalmi elismertségét … Hogyan erősíthetik egymást az politikai és társadalmi elismertség?
Milyen képzés segítheti a professzionális ifjúsági munka minőségének és sztenderdjeinek érvényesítését? Van-e valamilyen „minimális” szakmai követelmény, amelyet érvényesíteni kellene a professzionalizálás érdekében?
Hogyan lehetne befolyásolni a politikai döntéshozókat abban, hogy üres retorikai érvelés helyett az ifjúsági munka értékeinek támogatásával segítsék e „szakma/terület” fejlődését?
Nyitó kérdések ezek, tegnap ezzel nyitottunk, aztán alkonyodott és leszáll az este, Howard gitárja, Mark ukuleléje előkerült, „… down to the river …” énekeltük … ma másnap van az EGG-ben és mi most majd „field-visit”-re megyünk. …
