Mégsem vagyunk rokonok. Tudniillik a finnekkel. E címmel kaptam régi barátnőmtől egy e-mailt. Legszívesebben szóról-szóra lemásolnám, csak hát hosszabb, mint a jegyzeteim lehetséges terjedelme.
Azt mondja, hogy „Finnország egyike a legmagasabb életszínvonallal rendelkező országoknak. A 90-es években bekövetkezett súlyos gazdasági válság hatására a kormány úgy döntött, hogy komoly pénzalappal támogatja a jövőben az oktatást, a kutatást és a gyakorlati megvalósítási folyamatokat. Az eredmény: kevesebb, mint tíz év alatt Finnország világviszonylatban az élre tört a szociális jólét és a gazdasági fejlettség területén.”
A gazdasági fejlődés példájaként említi a Nokia sikerét.
Ám a magyarok által lenézett „halszagú rokonság” országa nem a huszadik század utolsó évtizedében indult fejlődésnek. Romsics Ignác történésznek a Mozgó Világ c. folyóirat 2006. júliusi számában jelent meg Suomi titkai című esszéje, amelyben rövid áttekintést adott a finn történelemről.
Néhány fontos különbség a honi és a finn társadalomtörténet és életmódbeli szokások között. Finnországban „a kávéfogyasztás az 1819-es 1 g/főről 1900-ra már 4 kg/főre emelkedett, és ténylegesen nemzeti itallá vált, amit a legszegényebb vidéki lakosság is rendszeresen fogyasztott, míg nálunk a kávéivás az előkelők és jómódúak kiváltsága.”
Továbbá: „1906-ban a finnek meghozták Európa első demokratikus választójogi törvényét: eszerint a 24 éven felüli nőket és férfiakat minden megkülönböztetés nélkül egyenlő és titkos választójoggal ruházta föl(…)”
„(…) A finn nők Európában egyedülálló módon teljes egyenjogúságot élveztek, 1931-ben ők adták az ipari munkaerő 31 százalékát, ugyanakkor a világ legfejlettebb országaiban a férjezett nők mindössze 10-15 százaléka végzett családon kívüli munkát.”
Valószínűleg a finn nőknek nem mondták az ország vezetői, hogy nem az iparban, hanem az otthonukban van a helyük, és a legfőbb feladatuk, hogy a kormányzó nagyapáknak unokákat szüljenek.
A már idézett e-mail leírja egy 15 éves finn iskolásfiú egy napját, attól kezdve, hogy elindul otthonról. Nincs iskolabusz, az ötperces sűrűséggel közlekedő városi busz az iskola előtt áll meg.
És itt következik az iskola, illetve az oktatási rendszer részletes leírása, attól kezdve, hogy egy gyerek sem lakhat 5-km-nél messzebb az iskolától, addig, hogy a tanórák 35 percesek; a finnek az oktatást a finn nyelv, a matematika és az angol nyelvre alapozzák. A tananyag 75 %-a az egész országban egységes, a fennmaradó 25 %-ot az iskola választja ki a tanárok, a szülők és gyerekek egyetértésével.
Az iskola közhasznú, természetesen ingyenes, és nemhogy krétahiányban szenvednének, de olyan felszereltséggel rendelkeznek, óriás plazmakivetítőktől kezdve a belső rendszerű tévéig, óriási akváriumig, és saját konyháig, mint a egy drága, fizetős kollégium Spanyolországban.
Amit a fentieken kívül az iskolák felszereléseként még felsorol, az, ismerve a mi KLIK rendszer által irányított iskoláink helyzetét, számunkra szinte hihetetlen.
Minden két tanulónak van egy számítógépe. Rendelkeznek varró-hegesztő –és asztalosműhellyel. Fel vannak szerelkezve sílécekkel. Minden iskolában van fedett, zárt sportterem, aula a színházi órák oktatására, önkiszolgáló étterem.
Finnországban törvény kötelezi az iskolát, hogy az étrend ingyenes legyen és tápláló, tartalmazzon sok salátát és zöldséget.
Majdnem kifelejtettem, hogy az oktatás rendkívül interaktív, az órákon folyó munkába a gyerekeket folyamatosan és intenzíven bevonják. Ennek köszönhető, hogy a finnek már iskolás korukban elsajátítják a kreatív gondolkodás alapjait, hogy vitakultúrára tesznek szert.
Nincs buktatás, a gyerekek motiváltak a tanulásban, a házi feladatok elvégzésében.
A tanárok és a gyerekek között tiszteletteljes a kapcsolat, a tanári hivatást Finnországban megbecsülik.
A finn államnak200.000 eurójába kerül egy diák oktatása-nevelése az óvodától az egyetem elvégzéséig, de nyilvánvalóan megéri. Finnországban jólét uralkodik, szociális biztonság, pénzügyek tekintetében a világ legátláthatóbb, legkevésbé korrupt országai közé tartozik.
A Pisa felmérésekben, amely a tanulók szövegértési és matematikai készségeit méri, Finnország évek óta az európai élmezőnyben szerepel.
Egy sikeres ország.
Az e-mail azzal fejeződik be, hogy a sikerek egy 1600-as években hozott törvénynek köszönhetők: eszerint aki nem tud írni és olvasni, az nem csinálhat gyereket.
Ez ugyan beavatkozás a magánéletbe.
Viszont, lásd a fentieket, írni és olvasni mindenkit megtanítanak.
Sőt. Finnországban, mint mondják, akik, már jártak ott, még a WC-s néni is beszél angolul.
