A cigány kultúrának támogatásra, ösztöndíjakra és egy saját intézményrendszerre van szüksége, – mondta Rostás-Farkas György, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság (CTMT) elnöke, a civil szervezet megalakulásának 25. éves tiszteletére rendezett két napos jubileumi konferencián*. Hozzátette: „Szeretném megélni, hogy mindez megvalósuljon végre! Nagyon fontos, hogy a cigány kultúrára a kormányzat szánjon pénzt, mert magyar emberekként a jövő generációira adófizető állampolgárokként igenis szükség van.” Rostás-Farkas Györggyel, a CTMT elnökével, a Kethano Drom főszerkesztőjével, Láng Judit beszélgetett.
L.J.: Sok a tennivaló a cigány kultúra, a tudomány, a művészet megőrzése terén -, említették az előadók. Az elmúlt huszonöt év tekintetében miként látja ezt?
R.F.Gy.: Akik eljöttek a konferenciára, azokat az embereket érdeklik a cigányság életkörülményei, kultúrája. Az egész napos rendezvényen sok értékes eladás volt, s kitűnő szakemberek hangoztatták, hogy a cigányok szövetségesei szeretnének lenni. Erre szoktam azt mondani: mit ér a kultúra, ha cigány, s ha közben állami támogatást meg nem kapunk rá.
Persze mindig vannak fontos, emlékezetes pillanatok. Egyik rendezvényünkön Somos László, kaposfői plébános úr elmondta (ilyenkor mindig elérzékenyülök) : „ egy kislány felkeresett, és megkérdezte tőlem: ’tessék mondani, plébános úr, miért ver engem az Isten azzal, hogy cigánynak születtem?’” A másik ilyen pedig Beer Miklós váci megyéspüspök körlevele, amiben felteszi a kérdést: „mi lenne, ha Jézus most élne? Mit tenne, ha körbenézne?” Ezek az emlékek beleégtek a szívembe, s amíg élek, mindig ott lesznek. Valamiért kiválasztódtam arra, hogy építsem és segítsem a cigány kultúra megőrzését, amit úgy gondolom, Isten ránk bízott. Nekem ezt a feladatot teljesítenem kell, mert ha nem, megszólít a szívem.
Hiteles roma és nem roma vezetőkre van szükség ahhoz, hogy legyen roma intézményi struktúra. Olyanokra, akikben van alázat, szeretet és méltóság. Én már ötven esztendeje kutatom, keresem égen és földön őket: ha a többségiek között lehet, akkor a cigányok közt miért ne lehetne? Persze ezt külön-külön nem lehet megoldani, mert összekapaszkodott a sorsunk hétszáz esztendeje, amióta Magyarországon élünk. Ehhez kell a mindenkori hatalom segítsége.
L.J.: Az Országos Roma Önkormányzat körüli botrányokról mit gondol?
R.F.Gy.: Ott voltam a bölcsőjénél. Elég öregember vagyok én már, és nem akarom bántani az enyéimet. Szerencsétlenek. Szomorú a szívem. A megalakulásuktól fogva követem az eseményeket, de ki kell, hogy mondjam: sajnos alkalmatlanok. Olyan roma vezető kell, akit mi cigányok azért választunk meg, mert a szakmai képességeiben bízunk. Nem olyan, aki politikai vonalon kerül be, s akit a mindenkori hatalom kénye-kedve szerint bábuként rángathat.
L.J.: Ha a cigány politikai közélet akadálya a kulturális intézményeink létrejöttének, milyen alternatívák adódhatnak arra, hogy a roma kulturális kezdeményezéseknek legyen anyagi támogatása a kormányzat részéről?
R.F.Gy.: 2008 áprilisában a Magyar Tudományos Akadémia színháztermében egy nagyon fontos fórumot szerveztünk ez ügyben. Ott kaptam ígéretet rangos politikai vezetőktől, hogy lesz kulturális autonómiánk, ami azt jelenti, hogy lesz kutatóműhely, múzeum, színház, vagyis cigány intézményrendszer. Nem említem a vezető politikus nevét, mert fent van a világhálón az akkori ígérete. Ez azóta sem valósult meg. Az előbb említettem: mit ér a kultúra, a művészet, ha cigány… Erre értettem. Pedig kiművelt emberfőkre van szükség! Műveletlen föld csak gazt terem! Adódik a kérdés, jó-e ma Magyarországon cigánynak lenni? Nem, ma bűn cigánynak lenni! Oktatnunk kellene a romákat! Hogyan segítsük a felzárkózást így?
Arra törekszünk mi, egy maréknyian, hogy ne tegyünk különbséget ember és ember közt, mert egy tőről fakadunk. Ez az ország nem tudja eltartani a sok szegény rászorulót! Kinek adjuk át az országot? Kire bízzuk a jövőt? Az unokáink számon kérik majd tőlünk, hogy mit kaptak örökségbe. Oktatni kell őket mindenáron! Előttem voltak már nagy példaképek: Lakatos Menyhért, Orsós Jakab, Farkas Kálmán, Osztolykán Béla, Szepesi József, Rácz Lajos és még sorolhatnám. Mindannyian azért küzdöttek, hogy legyen cigány intézményi struktúra. Már mind meghaltak, én még élek, és nem adom fel, amíg nem lesz a magyarországi cigányságnak intézményrendszere. Hát nem lehet elhagyni így, enélkül a cigányságot és ezt az országot!
L.J.: A Kethato Drom (Közös út) című lapnak ön a főszerkesztője. Hogyan tudnak érvényesülni, megjelenni?
R.F.Gy.: Egy alkotói műhelyt hoztunk létre a feleségemmel, Fialovszky Magdolnával és a fiammal, Ifj. Rostás-Farkas Györggyel, aki a roma szeretetszolgálatot vezeti, segít a lapban, de a feleségem vállán van a nagyobb teher. Sokszor a saját költségünkön tud a lap csak megjelenni. Emberfeletti munkát végzünk: bejárnak hozzánk a fiatal gyakornokok, újságírók, történészek, különböző művészek, majdnem azt mondhatnám, hogy a mi „köpönyegünk” alól bújt ki a mai fiatal roma értelmiségi generáció számos képviselője. Szeretem őket nagyon! Tehetségesek, szépek és az enyémek! Rájuk lehet számítani!
Véleményem szerint szükség lenne egy külön minisztériumra, miniszterre, vagy legalább államtitkárra, aki koordinálná, finanszírozná a cigány kulturális intézmények működését, és felügyelné is azokat.
Vannak tehetséges fiataljaink, akik képesek lennének vezetni a megalakult intézményeket. Mi ott vagyunk a háttérben, és segítjük is őket. Hogy ezek a fiatalok miért nem kapnak lehetőséget, azt nem tőlem kell megkérdezni.
L.J.: A statisztikák szerint az általános iskolások közel fele cigány gyermek, akik ha felnőnek és dolgozni fognak, fizetik majd a nyugdíjunkat. Hogyan tudunk mi is, ha nincs kormányzati támogatás, hozzátenni valamit a minőségi képzésükhöz?
R.F.Gy.: Csordulásig megtelik a szívem szeretettel, ha rájuk gondolok. Farkas Kálmán bácsi, (író, újságíró) egyik kötetének azt a címet adta, hogy „Értetek kiáltok!”. Fejet hajtok a nagysága előtt. Ő sem élhette meg, hogy legyen saját kiadónk, és legyenek kulturális központjaink. Lehet, hogy én sem élem meg, de az a helyzet, hogy valaki ezért nagyon felelős. Egy országban élünk: mindenki felelős mindenkiért. Nekünk tanítani kellene minél több gyereket. A jövőjük, sőt az ország jövője függ tőle. Azt mondta Orbán Viktor: senkit nem hagyunk az út szélén!
Itt van a legnagyobb hazai kisebbség, a cigányság, sőt mondhatnám úgy is, hogy Európa legnagyobb kisebbsége. Magyarországon mélyszegénységben él a többségük. Én majdnem naponta járom a cigánytelepeket. Amikor hazajövök onnan, akkor nem tudok lenyelni egy falatot sem, mert látom a sok éhező gyereket. A lelkiismeretem megszólal, és nem tudok lefeküdni sem este nyugodtan az ágyamba. A cigánytelepeken nyomorognak. Nincs világítás, nincs meleg, hideg szobában élnek, víz sincs. Hogy menjenek iskolába? Hogy tanuljanak? Meg vannak nyomorítva! Ezen változtatni kell! Felkészült, okos embereket kell levinni a kistelepülésekre! Éljenek ott, mert helyben kell megoldani a problémákat, nem az íróasztal mögül. Ehhez alázat kell, tisztesség, emberi tartás.
Aki nem szakmai hozzáértéssel áll hozzá a romák problémáihoz, az ne is kezdjen bele, mert ez darázsfészek!
L.J.: Mit javasol a romáknak? Ebben a helyzetben hogyan próbáljanak meg talpra állni?
R.F.Gy.: Azt üzenem a fiataloknak, hogy mindenképpen tanuljanak! Én még itt vagyok, és élek. Ha engem megkeresnek, segítek, amiben tudok. Az elérhetőségeim nyíltak, megtalálhatóak a Kethano Drom újság impresszumában. Aki szeretné, mindenkinek segítünk.
A cigányok a saját erejükből nem tudják megoldani az egzisztenciális problémájukat és a felzárkózást, mert nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt megtehessék. Ezt csak közös erővel lehet, állami segítséggel, mert ez nem csak cigánykérdés, hanem az egész nemzet jövőjét érintő szükséges előrelátás.
Súlyos hiba a kormányzat részéről, hogy a cigányügyet jegelik. Nem lehet minket már félrevezetni. Felnőtt emberek vagyunk és tudjuk, a mi bőrünkről van szó. Nélkülünk ne próbálják megoldani a mi problémáinkat. Be kell vonni minket! Nagyon fontos, hogy a cigány kultúrára és oktatásra a kormányzat szánjon pénzt, mert magyar emberekként a jövő generációira adófizető állampolgárokként igenis szükség van.
*Az eseményt Rostás – Farkas György házigazdai köszöntője után Beer Miklós váci megyéspüspök nyitotta meg a Benczúr hotelben 2016. február 26-án. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviseletében a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának szakmai főtanácsadója, Szirmai István szólalt fel, majd Habsburg Mihály főherceg köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédet mondott Tőkés László EU képviselő és dr. Lominczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. A jelenlegi roma problémákat és sikereket bemutató szakmai előadók közt szerepelt többek között Duray Miklós felvidéki politikus, Daróczi Ágnes újságíró, etnológus, Báthory János szociológus, kisebbségpolitikus és Miklóssy Endre író, urbanista is.
A rendezvényen láthatóak voltak a Lakatos Menyhért Iskola művészeti szakkörének rajzai, képek és dokumentumok a CTMT archívumából és lapok a Kethano Drom (Közös út) című cigány újság képes mellékleteiből.
