…”Márpedig ne legyenek kétségeink; a padlóra ragasztott arckép netto nácizmus. (…) Orwellt parafrazeálva: “Ha meg akarod érteni a nácizmust – (Orwellnél jövőt) -, képzelj el egy csizmát, ami örökké egy emberi arcon tapos.”…
Vásárhelyi Mária médiaszociológus írása.
A Kormányzati Kommunikációs Központ a 444.hu kérdésére, amely azt kívánta kideríteni, hogy a kormány megbízásából helyezték-e el a 49-es villamos padlóján a kormány által megrendelt Soros-gyűlölet plakátot, azt válaszolták, hogy „a kormány sem korábban sem most nem rendelt meg padlón elhelyezhető plakátot”.
Nem azt válaszolták, hogy egy ember arcképét a villamos padlóján elhelyezni – azért, hogy az utasok rátapossanak, meggyalázzák, bele töröljék a cipőjüket, – aljas, tűrhetetlen, elviselhetetlen a büntetőjogba ütköző cselekmény, hanem azt, hogy ők nem rendeltek ilyen plakátot. Ezek után nehéz elképzelni, hogy semmi közük ehhez a mocskos történethez.
A Budapest Közlekedési Központ (BKK) vezetői pedig, ahelyett, hogy amint értesültek erről, azonnal kivonták volna a forgalomból ezt a villamost, hogy azonnal eltüntessék a képet a padlóról, azt a megoldást választották, hogy elkezdtek bujkálni az érdeklődő újságírók elől. Így azután róluk is nehéz elképzelni, hogy semmi közük ehhez az emberi méltóságba gázoló cselekedethez.
George Orwell
Márpedig ne legyenek kétségeink; a padlóra ragasztott arckép netto nácizmus. Itt már nincs helye csűrés-csavarásnak -, szerintem egyébként régóta nincs -, Orwellt parafrazeálva: „Ha meg akarod érteni a nácizmust – (Orwellnél jövőt) -, képzelj el egy csizmát, ami örökké egy emberi arcon tapos.”
Nekünk ezt már nem kell elképzelni, számunkra a jövő valóban elkezdődött. És ha ezt eltűrjük, akkor már nem történhet olyan szörnyűség, amit nem tűrünk el. Mintha a harmincas évek Németországát/Magyarországát élnénk újra.
„A németség egy egész nemzedéke veszítette el ekkor azt a lelki szervét, amely az embernek tartást, kiegyensúlyozottságot és olyan morális nehezéket ad, amely megakadályozza, hogy külső hatások játékszere legyen, és amely lelkiismeret, a józan ész, a tapasztalatból leszűrt bölcsesség, az elvhűség, az erkölcs az istenfélelem formájában nyilvánul meg. Egy egész nemzedék tanulta meg ekkor, vagy vélte megtanulni, hogy ilyen fölösleges ballaszt nélkül is megy a dolog.”
Sebastian Haffner
És persze az idézet szerzője Sebastian Haffner túloz, amikor egy nemzedék minden tagjáról állítja azt, hogy tökéletesen elveszítette erkölcsi érzékét, mint ahogy természetesen ugyanez nem igaz a magyarság egészére sem, ám Haffnerral szemben mi már pontosan tudjuk azt is, hogy egy totális nemzeti tragédiához, százezrek és milliók meggyilkolásához az is elegendő, hogy egy ország politikai vezetése és állampolgárainak 20-30 százaléka veszítse el a becsületét, a lelkiismeretét, és tagadja meg az erkölcsi normák és az emberiesség minimumát.
A nemzeti tragédia előidézéséhez nincs szükség arra, hogy az egész nemzet tettestárs legyen a bűnben, elég ha egy rendkívül hangos, agresszív és a félelemkeltés eszközeivel rendelkező kisebbség veszíti el minden erkölcsi gátlását.
