117 perc című műsorunkban az augusztus 29-i hét embere Révész Sándor énekes, zenész, előadóművész volt, akivel a hét első napján Tóth Mónika beszélgetett. Kell a mélység és a dráma, hogy jöjjön az öröm a másik ütemben, megéltem a mélységeket és kiittam a méregpoharat, mondja Révész Sándor.
Mélység és dráma, melyik ágban tart éppen? Épülésnél és örömnél, úgy a munkánál, mint a magánéletben, tehát békesség és harmónia. A szakmát tekintve a Piramis egykori gitárosával, Závodi Jánossal, Piramis-évek címmel koncertezünk a régi dalokat játszva szerte az országban, nagy sikerrel.
Révész Sándor 40 éve lépett a Piramisba, Ruzsa Viktor ezért jelölte a hét emberének, 30-án, kedden Dózsa Mariann beszélgetett vele.
Azért lett belőle az, aki, mert többnyire nők nevelték. Korán elváltak szülei, édesanyja, nagymamája keresztanyja gondoskodtak róla, az erről való érzület nagyon erősen él a lelkében
7-8 éves korában az egész nyarat Angliában töltötte, 1966-ban a popzene bölcsője ott ringott.
Gimnáziumból elbocsátották Póka Egon testvér-barátjával együtt, a tanári kar nehezen tolerálta a hosszú hajat, a sok zenei fellépés miatti hiányzást. Budapest összes gimnáziumából kitették őket, tantestületi rovó kaptak. 16-17 évesen már külön lakott. Mamájának nem tetszett a zenélése, azt mondta, ha erre a próbára elmész, ne gyere haza, két évig Póka Egonéknál lakott. Két év múlva pedig már a Generállal Ki mit tud nyertes. Idővel átlép a Piramisba, ok a Generálbeli sikerek után a keményedés a zenei ízlésben (sok Led Zeppelin-hallgatás) nagyobb hangsúlyt kap a Piramisban az éneklése. Nagyon tudtak azonosulni hallgatói közegükkel (ez nem kis mértékben Horváth Attila szövegíró érdeme is). A Barba Negrában a fellépésüket azonos lelkesedéssel fogadta, egykori törzsközönségük, és a mai 50-esek és a gyermekeik korosztálya.
Bereg Péter csütörtökön, szeptember 1-n többek között arról faggatta Révész Sándort, hogy vajon miért vonult sikere teljében vidékre. Mi az ok? A kor vagy a csömör?
Már korábban is, 1979 – ben is élt vidéken, mondta Révész Sándor.
A csend vonzotta, mert a természet körülményeinek nagy keresője, csodás, ha az akusztikus gitár pengésére csend válaszol nem a villamos dübögése, mondta újra csak, mindig korán kelő volt, nagy reggeliző, nyugodtan, választékosan, 20-25 km-eket sétál, sokat olvas, most Paul Brountontól a Felsőbb rendű ént, Hamvas Bélát, Márai könyveket is.
Szeptember 2-án, pénteken Görög Mária zárta a Révész Sándorral való beszélgetések sorát.
Nem zár le semmit az életében, amin túllép, fontos a zenei alázat, ezt zenésztársaitól is elvárja, de pont olyanokkal dolgozik, akik hasonló ars poeticájúak, fontosak az arányok az emberi kvalitások és a színpadi én közt. A civil Révész Sándor a természetben pihen meg, innen a kiegyensúlyozottság, húsz éve vegetáriánus, nem alkoholizál, nem is társasági ember, nem szeret másokat túlharsogni, még a harsány nevetés is érzékenyen érinti egy énekes hangját, jegyezte meg kissé ironikusan.
