Utópiaként járta be a világsajtót az újabb izlandi csoda: lemondott a miniszterelnökük, miután közel 22 ezer ember követelte távozását. A tüntetést, amelyen minden 15. izlandi állampolgár jelen volt, 24 óra alatt szervezték meg, a kirobbant Panama-botrány hatására. A minden korábbi izlandi rekordot megdöntő társadalmi összefogásról Tóth Mónika Dunajcsik Mátyással, kint élő magyar íróval beszélgetett.
Mikor Dunajcsik Mátyás pénteken bement az egyetemre, tanárától egyetlen feladatot kapott: nézze meg testközelből, ahogy az izlandiak megint történelmet írnak. Ami persze így is lett.
Április 3-án az izlandi köztévé oknyomozó munkájának köszönhetően nyilvánosságra kerültek a Panama-iratok helyi vonatkozásai: a kormányon lévő politikusok közül többen érintettek, ráadásul a miniszterelnök Sigmundur Davíð Gunnlaugsson és felesége hatalmas vagyont (4 millió dollárt) menekített ki, s tartanak egy offshore cégben. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a jelenlegi kormányukkal amúgy is elégedetlen izlandiak a riportműsor másnapján banánokkal és a hírhedt Skyr joghurtjukkal dobálják meg a parlament előterét, követelve: a kormány lemondását, előrehozott választásokat, és az alkotmányozás folytatását. A rekordméretű tüntetés óta, amely egyébként a gazdasági válságot követő 2009-es tüntetéseket is felülmúlta, sorra szervezik az újabbakat.
Ha megnézzük azonban az események képeit, hamar feltűnik, hogy mindez egy családi eseménnyel is felérne. Nagymamák fotózkodnak unokáikkal, férfiak-nők dobolnak és közben banánnal dobálóznak. Erőszaknak semmi nyoma. Olyannyira nincs, hogy mikor erre rákérdeztünk, Dunajcsik Mátyás elmesélte, hogy a 2009-es serpenyős forradalom idején a tüntetők élőlánccal fogták közre az erőszakosabb embereket, nehogy a rendőrökkel komolyabb összetűzésbe kerüljenek.
Persze örök kérdés: mitől működik ez Izlandon?
Hogyan lehetséges, hogy ennyire hatékonyan képesek kézbe venni saját sorsuk irányítását és ilyen hamar összefognak, reagálnak és hatást érnek el, nem is akármilyet. Dunajcsik Mátyás hangsúlyozta, hogy figyelembe kell vennünk: Izland egy mikrotársadalom. A Kolozsvár méretű lakosság között erős kapcsolati rendszer épült ki. A kisközösségi működés miatt pedig nagyon hamar képesek reagálni, és könnyebben érzik magukénak a társadalmi ügyeket. Ráadásul a világon a legkiépültebb az internethálózatuk, így a közösségi médiában futótűzszerűen terjed egy ilyen felhívás. Ennek köszönhető, hogy 24 óra alatt 22 ezer embert tudtak mozgósítani.
Mit szól ehhez a kormányfő, és miért szeretnének új társadalmi alapokat építeni az amúgy is utópisztikusan működő országban? Hallgassátok meg a beszélgetést, amely a Civil Rádió Kontingens műsorában hangzott el.
