Miért nincsenek nők döntéshozatali pozíciókban Kászon községben? Mint a település lakosa ennek a kérdésnek a megfogalmazásával kezdődött minden. Végzős hallgatóként, aki a közösségfejlesztés pályájára készül, szakdolgozatommal egy olyan kutatást akartam végezni, ami nemcsak az akadémiai kutatások ékes sorát gazdagítja, de segíti az emberek életét, van társadalmi hatása.
Tanulmányaim során találkoztam a részvételi akciókutatás (RAK) módszertanával, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és úgy gondoltam ezzel a módszerrel valóra válthatom elképzeléseimet, hiszen a RAK nemcsak kutatás, cselekvés is. Helyben zajlik, az érintettek részvételével és vezetésével. Tavaly ősszel még nem tudtam pontosan, mibe vágok bele, és hová érek el. De segített, hogy mellettem állt szakdolgozat-vezető tanárom, aki mint mentorom végigkísért az úton, illetve részt vettem a Közélet Iskolája Részvételi Akciókutatás képzésén is, hogy minél több tudással kezdhessek neki a folyamatnak.
Kutatásomban olyan kérdésekre kerestem a választ, mint hogy ‘Hogyan érzékelik a kászoni nők saját részvételüket a helyi közéleti döntéshozatali folyamatokban?’, ‘Milyen hatással lesz a RAK a kutatócsoportra és a résztvevőkre?’ és ‘Hogyan válnak a RAK kutatás eredményei cselekvéssé?’
A kutatás az erdélyi Kászon községben zajlott, amely a székelyföldi Hargita megye egyik legelzártabb települése. A közel 3000 fős lakosú község öt falurészből áll, melyeket a körülölelő hegyek teljesen elbarikádoznak a környező falvaktól, a Csíki- és Háromszéki- medencéktől. Mivel egy földrajzilag zárt régió, Erdély és a teljes Kárpát-medence néprajzi térképének különlegessége (András, 2014).
Módszertan
A kutatási kérdések megválaszolására a megfigyelés módszerét alkalmaztam, kiegészítve terepnaplóval, amelyet a kutatás ideje alatt vezettem. Továbbá annak érdekében, hogy jobban megértsem a helyi nők tapasztalatainak és nézőpontjainak kontextusát, kisebb dokumentumelemzést is végeztem, hogy adatokat kapjak a nők döntéshozatali folyamatokban való helyi jelenlétéről.
A részvételi akciókutatás folyamata
A kutatócsoport 2024 októberében alakult meg. 16 helyi nőt kerestem meg, és az első találkozónk után egy 11 fős csoportunk alakult. A tagok kiválasztásánál fontos szempontok voltak, hogy mind az öt falurészről legyenek résztvevők, hogy minél több korosztály jelen legyen, illetve iskolai végzettséget, munkaterület és szakmai tapasztalatot tekintve is sokszínű legyen a csoport.
Először a helyi kapcsolati tőkémre alapozva kezdtem el felkeresni olyan nőket, akiket a téma érdekelhet. Aztán arra kértem őket, hogy ajánljanak még más nőket, akik potenciálisan részt vennének a kutatásban. Így a hólabdamódszer alkalmazásával született meg a velem együtt 11 fős kutatócsoportunk.
Ami a résztvevőket illeti, vegyes csoport alakult, 24-64 éves korosztályokból. Így volt, aki még fiatal vagy már házas, esetleg kisgyerekes anyuka, sőt, nagymama is volt közöttünk. Sikerült mind az öt falurészről bevonni legalább egy résztvevőt, és bár többen voltak, akik az oktatásból jöttek, munkatapasztalatot tekintve is különféle területekről érkeztek.
A RAK folyamat október végén kezdődött és márciusban ért véget. Ez egy tanulságokkal teli időszak volt számomra, a résztvevők számára, sőt a helyi közösség számára is. Első lépésként a résztvevőkkel megfogalmaztuk, hogy mit értünk közélet alatt, illetve beszélgetést folytattunk arról, hogy hogyan látják a nők szerepét a helyi közéletben. Nemcsupán eszmecsere, de tapasztalatcsere is zajlott, hiszen a nők megosztották saját átélt élményeiket, a kapott kritikákat és akadályokat, amelyekkel szembesültek nemük miatt.
Ezt követően megfogalmaztuk a közös kutatásunk célját. Olyan kérdésekre kerestük a választ mint hogy ’Miért alulreprezentáltak a nők vezetői szerepben a közéletben a településen?’, ’Milyen közéleti szerepeket vállalnának a községben?’ és ’Mi segítene a nőknek, hogy vezetői szerepet vállaljanak?’ (Becze et al., 2025)
Nekem mint a kutatás vezetőjének fontos volt az is, hogy a folyamat elején a csapatmunkára és csoportkohézióra is hangsúlyt fektessünk. Így létrehoztunk csoportirányelveket, amelyek segítettek egy biztonságos tér létrehozásában, és ösztönözték az aktív részvételt. Mivel a csoport tagjai különböző háttérrel érkeztek, ezért egy erőforrástérképet is készítettünk, ami arra szolgált, hogy beazonosítsuk, melyek az erősségeink, milyen területeken rendelkeznek a tagok tudással, tapasztalattal, amit megoszthatnak velünk.
Ezt követően pedig a csoport egy ’gyorstalpalón’ vett részt. Megismerkedtünk társadalomtudományokban használt kutatási módszerekkel. Ezt a felkészítőt egy olyan csoporttagunk tartotta, aki már jártas a társadalomkutatások terén, így nemcsak elméletet kaptunk, de saját tapasztalatit is megosztotta velünk.
Ez után el kellett döntenünk, hogy milyen módszereket szeretnénk alkalmazni. A csoport azt a döntést hozta, hogy kérdőívet és interjút szeretne alkalmazni. Így erre a két módszerre fókuszálva további felkészítőn vettünk részt. Először a kérdőívet dolgoztuk ki. Közösen ötleteltünk, hogy milyen kérdéseket szeretnénk megfogalmazni. Majd rendszereztük, szortíroztuk, esetenként pedig újrafogalmaztuk azokat. Hosszú időbe telt a végleges kérdőív összeállítása. A kiküldés előtt pedig tesztkitöltéseket is alkalmaztunk.
Végül egy kb. 10 perces online anonim kérdőívet hoztunk létre, melynek célcsoportját a 18. életévüket betöltött kászoni nők képezték, olyanok, akik állandó jelleggel a településen élnek, és azok is, akik nem állandó jelleggel élnek ott, de még hazajárnak és aktívan bekapcsolódnak a település életébe.
A kérdőív befejeztével elkezdtük az interjú vezetőfonalának összeállítását. Itt egy online megosztott dokumentumba gyűjtöttük ötleteinket, majd a megbeszéléseken ‚átrágtuk’ a megfogalmazott kérdéseket. Ugyanúgy szelektáltunk, átfogalmaztunk, rendszereztünk. Félig strukturált interjú használata mellett döntöttünk, azaz megfogalmaztunk néhány kérdést, amelyek minden interjún elhangzottak, a többi kérdés feltétele pedig a kutatótól függött. Az interjúk célcsoportját olyan felnőtt helyi nők képezték, akik már aktívak a település közéletében, és potenciálisan vezetői szerepet is tölthetnének be. Fontos szempont volt itt is, hogy minden falurészről kapjunk válaszadókat.
Az adatgyűjtés decemberben kezdődött. A kérdőíveket online terjesztettük, olyan közösségi média felületeken, ahol a helyiek elérhetőek. Ezenkívül pedig a résztvevők mozgósították ismerőseiket, munkatársaikat, családtagjaikat, hogy töltsék ki a kérdőívet. Végül 100 kitöltő válaszolt a kérdőívre.
Az interjúkat is decemberben kezdtük, és januárban fejeződött be az adatgyűjtés. Nyolc csoporttag összesen 13 interjút készített. Az interjúalanyok közül öt a kutatócsoport tagja volt, mivel a célcsoportba ők is beletartoztak.
Az adatgyűjtési folyamatot pihentettük a karácsonyi ünnepek alatt, és decemberben egy értékelő karácsonyi vacsorával ünnepeltük az addigi munkánkat. Sajátossága ennek a RAK kutatásnak az, hogy több része is hibrid formában zajlott. Mivel tanulmányaim miatt vissza kellett jönnöm Budapestre, így novemberben és decemberben online csatlakoztam a heti megbeszélésekhez. Emiatt is fontosnak tartottam, hogy megragadva az alkalmat, karácsonykor ne szokásos megbeszélést tartsunk, hanem értékeljük is az eddigi folyamatot, reflektáljunk az egyéni tanulásra és fejlődésre, és kapcsolódjunk egymással nem csak a kutatásra fókuszálva.
Ez az alkalom rálátást adott arra, hogy érzik a résztvevők magukat a csoportban, és milyen nehézségekkel küszködnek. Többszöri visszatérő tényező volt az időhiány, amely a tagok részvételét korlátozta, főként az ünnepek közeledtével.
Az ünnepek elteltével egy hosszabb téli szünet után folytattuk a közös munkát. A kezdetleges visszakozások ellenére egyre többen kedvet kaptak az interjúkészítéshez. Az adatgyűjtés befejeztével pedig elkezdtük az adatok feldolgozását két csoportra osztva. A tagok választhattak, hogy inkább az interjú vagy a kérdőív feldolgozásában vennének részt korábbi tapasztalataiknak vagy érdeklődésüknek megfelelően.
Az interjúelemzéshez is kaptunk egy rövid felkészítőt tapasztalt csoporttagunk jóvoltából, és közösen meghatároztuk, milyen módszerrel fogjuk az adatokat feldolgozni. A kérdőíves csapatban is volt egy tapasztaltabb résztvevő, aki átfogta a kérdőívek elemzését.
Az interjúk elemzésétől először visszakoztak a résztvevők, de egymás segítségére támaszkodva végül olyanok is elemeztek egy-egy interjút, akiknek ez volt az első alkalom. Hasonlóképpen a kérdőívek esetében is néhány résztvevőnek ez volt az első alkalom, hogy ilyet csinál.
Ahogy az eredmények kezdtek kirajzolódni, a résztvevők rögtön elkezdtek lehetséges akcióötleteken gondolkodni. A tagok már tulajdonképpen a kezdetekben leszögezték, hogy a kutatás eredményeit szeretnék megosztani a helyi közösséggel. Bár több ötlet is felmerült, végül kapacitásunkat és időkeretünket (szakdolgozat miatt) figyelembe véve a csoport úgy döntött, hogy kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött bemutatóestet tart.
A felvetés onnan jött, hogy mind a kérdőívekben, mind az interjúkban rákérdeztünk arra, hogy vannak-e olyan női vezetők, akikre felnéznek a településen, a környéken vagy akár máshonnan. Kevesen tudtak ilyen női neveket mondani, a településről meg még kevésbé. Ezért felmerült, hogy meghívjunk egy beszélgetésre olyan nőket a térségből, akiknek a nevét említették, és akik már betöltenek döntéshozói pozíciót. Ezzel célunk volt az is, hogy növeljük a nők láthatóságát.
Ebben az időszakban még zajlott a feldolgozás, és az akció szervezése már elkezdődött, így a csoportot újraszerveztük, és újraosztottuk a feladatokat. A tagokat egyre inkább érdekelte az esemény megvalósítása, a kutatói munka pedig egyre kevésbé volt izgalmas. Egy tanulmányt is akartunk készíteni a kutatásunkból, ám ennek a megírását az akció utánra halasztottuk, mivel sok volt a tennivaló az esemény megszervezésével.
Ekkorra a résztvevők kezdték látni, hogy a sok befektetett munkának lassan meglesz a gyümölcse, és a szervezéshez komolyan odatették magukat. Közösen dolgoztuk ki az esemény forgatókönyvét, a kerekasztal-beszélgetés menetét. Együtt rendeztük be a termet. Bár a prezentációt egy résztvevő készítette, tartalmilag mind hozzátettünk az elhangzottakhoz.
Először a tagok visszakoztak a nyílvános beszédtől és szerepléstől. Viszont volt két-három olyan résztvevő, akik buzdították a többieket, hogy ők is beszéljenek az eredmények bemutatásán. Így végül öten szólaltunk fel a prezentációban és egy résztvevő moderálta a kerekasztal beszélgetést, amelynek meghívottjai Csíkszentgyörgy és Csíkszentmárton polgármester asszonyai voltak, illetve Hargita Megye Tanácsának két női képviselője.
Bár az eseményt alapos szervezés előzte meg, mégis izgultunk a rendezvény előtt. A prezentációt is elpróbáltuk kétszer a bemutató előtt. Az utolsó alkalommal, pedig igyekeztem megnyugtatni az előadókat azzal, hogy számíthatnak egymásra, az előadás alatt is lehet egymáshoz fordulni segítségért, ha elakadnak, mert ugyanúgy ahogy az addig elvégzett feladatok, ez is egy közös munka.
Az esemény sikeres volt, ötvenen jöttek el a rendezvényünkre, többségében nők. Pozitívan konstatáltuk azt is, hogy a kerekasztal-beszélgetés végén kérdések is elhangzottak a meghívott vendégek felé. Mivel saját tapasztalataink szerint egy zárkózott és passzívabb közösséggel álltunk szemben, nem számítottunk ekkora érdeklődésre.
Az akcióra február végén került sor, így a márciust értékeléssel töltöttük. Először az eseményt értékeltük, mennyire találták sikeresnek a résztvevők, hogy élték meg, milyen visszajelzéseket hallottak a csoporttagok, és miben tudunk javítani. A tagoknak nagy sikerélmény volt ez a rendezvény, gördülékenyen lezajlott, és sok pozitív, biztató szót kaptunk a folytatásra. A kerekasztal-beszélgetést illetően kritikát is kaptunk, amelyből levontuk a következtetéseket. Ez az élmény nagy lendületet és motivációt adott a résztvevőknek, hogy folytassuk a munkát a RAK befejeztével is.
A záró értékelést megelőzte egy közös nőnapozás, amelyet a csoport saját magának szervezett. Itt én már nem vettem részt a szervezésben, és sajnos az eseményen sem tudtam részt venni, mivel tanulmányaim miatt vissza kellett utazzak Budapestre.
A záró értékelőt viszont szintén élőben tartottuk. Itt kiértékeltük a teljes folyamatot, melyek voltak az erős pontjaink, melyek azok a területek, amelyek fejlődésre szorulnak. Jelentőségteljes része volt ennek az értékelő találkozónak a személyes reflexió. Összehasonlítva a téli reflexióval, a résztvevők sokkal több olyan területet neveztek meg, amiben fejlődtek, vagy újdonság, amit a RAK során tanultak. Emellett kihangsúlyozták azt is, hogy az egyik legnagyobb nyeresége ennek a folyamtnak az volt, hogy együtt dolgozhattak, és megismerték egymást. A kiértékeléssel egy új fejezetet is indítottunk, hiszen elkezdtünk közösen gondolkodni arról, hogy hogyan folytassa együtt a csoport a munkát a helyi nőkért.
Kutatási eredmények
A közös kutatási eredményeink azt mutatták, hogy a patriarchális társadalmi berendezkedés, mely olyan társadalmi és kulturális normákat teremt, amely a férfiakat helyezi előtérbe, és véli alkalmasnak vezetői szerepre, valamint a még mindig erős szerepet játszó tradicionális nemi szerepek, ahol a nők gondoskodó szerepeket töltenek be, hozzájárulnak ahhoz, hogy kevés nő tölt be vezetői pozíciót a helyi közéletben, amelyhez hozzájárul a gyermekellátási intézmények hiánya, illetve a nők alacsony önbizalma is. A RAK kutatásból az is kiderült, hogy bár a magasabb rangú vezetői pozíciókban még nem igazán tudják elképzelni magukat a nők, erős motivációt mutatnak arra, hogy cselekedjenek a helyi közösségért és a jövő generációkért.
A résztvevők között többen kokrét tapasztalatokat osztottak meg, ahol nemi alapú megkülönböztetéssel szembesültek, sőt tokenizmussal is. Ezért tartották fontosnak, hogy részesei legyenek ennek a kutatásnak. Saját kutatásomban végzett dokumentumelemzés során megvizsgáltam, hogy hány női tagja volt eddig a helyi önkormányzati tanácsnak. Női polgármestere és alpolgármestere eddig nem volt a településnek, 1992 óta pedig mindössze 6 nő volt eddig összesen képviselő. Összességében négy ciklusban szerepeltek eddig női képviselők, amikor egy vagy két női tag volt, a többi 10-14 pedig férfi.
Így az első kutatási kérdésemre a válasz: a helyi nők úgy érzik, hogy kimaradtak a település közéletét alakító döntéshozatali folyamatokból, és egyesek kifejezetten nemi alapú diszkriminációt tapasztaltak. A nők alacsony részvétele a vezetői és döntéshozói szerepekben számos tényezőre vezethető vissza, amelyek összefüggésben állnak egymással. Bár sok nő még mindig távolságot érez a vezetői szerepektől, erős motivációt mutatnak arra, hogy hozzájáruljanak a közösséghez és javítsák a falu életminőségét.
A második kérdésre válaszolva: a kutatás folyamán létrejött egy csoport olyan kászoni nőkből, akik bár eddig távolról ismerték egymást, nem dolgoztak még soha együtt, nem volt eddig közös ügyük. A résztvevők fejlődtek egyénileg, amelyet a reflexiós körök alatt megosztottak egymással. Tapasztalatot szereztek társadalmi kutatásban a kérdések összeállításán, interjúzáson keresztül az elemzésig. Emellett nyílvános beszédben is megerősödtek, vagy volt aki éppen csapatmunkában szerzett tapasztalatot. A kutatás végére pedig a csoport megerősödött abban, hogy a munkát folytatni akarják, jelenleg pedig tervezési fázisban vannak. Sőt már egy nőnapot is szerveztek maguknak. Ez azt bizonyítja, hogy részvételi akciókutatásból születhetnek cselekvőképes csoportok, és valóban a RAK nem áll meg az első körnél.
Amikor a RAK kutatási eredményei kezdtek kirajzolódni, és a résztvevők fokozatosan megértették a helyi közéletben tapasztalható nemi egyenlőtlenségek mögötti ok-okozati összefüggéseket – vagyis, hogy mi hátráltatja a nők aktívabb részvételét, és milyen lehetőségek lennének a helyzet javítására –, a tagok azonnal elkezdtek azon gondolkodni, mit tehetnénk mi mint csoport. Ez a folyamat egyúttal választ adott a harmadik kutatási kérdésemre is, és segített megérteni, hogyan válhat egy tanulási folyamatból közös cselekvés, hogyan használhatjuk a hangunkat és erőnket együtt. A sikeresen megszervezett első esemény pedig tovább erősítette a tagok elköteleződését a folytatás mellett, és azt az elhatározást, hogy hosszú távon is szeretnének tenni a helyi nőkért.
Következtetések
Jövendőbeli közösségfejlesztőként rengeteget tanultam ebből a tapasztalatból. Talán az elején még nem is voltam teljesen tisztában azzal, mekkora falat lesz ennek a részvételi akciókutatásnak a levezetése, és mennyi energiát fog igényelni. Ebben a folyamatban nagyon sokat jelentett számomra a mentorom, a tanárnőm, aki mindig segített meglátni a következő lépést.
Úgy gondolom, hogy a kutatás több szinten is eredményes volt. Sikerült egy olyan kutatást megvalósítanom, amely közvetlenül szolgálja az emberek életét. Kászoni lakosként külön öröm számomra, hogy a kutatás eredményei a helyi közösséget és a helyi nőket támogatják. Sikerült felszínre hozni egy olyan témát, amellyel eddig helyben senki nem foglalkozott ilyen formában.
Végül, de nem utolsósorban, a legnagyobb öröm számomra az, hogy létrejött egy csoport, amely a jövőben is együtt kíván működni. Azóta is rendszeresen találkozunk személyesen vagy hibrid formában, és közösen dolgozunk a terveinken.
Hogy ez a csoport ilyen formában megmarad-e? Csatlakoznak-e még új tagok? Milyen női közösséget hozunk létre a településen? Ezek a kérdések talán egy következő cikk témái lesznek.
Források
András I. (2014). Tudomány s erény díszére. Verbum Kiadó.
Becze E., Bilibok-Mihály R., Costi H., Fülöp I., Kotró R., Lakatos E. K., Mihály E., Miklós K., Nedelka-Bodo I., Szász M.-M., & Tima M.-M. (2025). Részvételi Akciókutatás a Nők Közéleti Szerepvállalásáról Vezetői Szerepekben. https://drive.google.com/file/d/1x5VCylStHyPJJ_mdJ7njq_c0MfVm-Nei/view?usp=sharing
Szerző:
Miklós Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának Közösségi és Civil Tanulmányok MA angol szakos végzős hallgatója. Néhány éve, amikor önkéntes volt Portugáliában kezdte el foglalkoztatni a nemi egyenlőség kérdése. Bár akkor még nem sejtette, hogy később ezzel az üggyel ilyen mélységekben fog foglalkozni, abban már akkor biztos volt, hogy útját a civil szektorban folytatni szeretné. Az elmúlt években leginkább az ifjúsági munka területén tevékenykedett – magyarországi, valamint (erdélyiként) romániai szervezeteknél egyaránt. Ma már szívügyének tekinti az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság képviseletét, amely értékeket az ifjúságsegítésen és a közösségfejlesztésen keresztül igyekszik közvetíteni a környezete felé.
