KISS ANIKÓ a Szociális Csomagküldő Mozgalom (szocsoma) vezetőjének lírai írása a szegregátumi kistelepülések életéről és lakóiról.
Kitaszítottság, nyomor, félelem a gödör mélyétől, hogy ott rekedsz, a holnaptól, a mától, reszketés a szeretteidért, csapdahelyzet, kilátástalanság, aggodalom, fázás, reszketés, aggodalom a tisztaság miatt, aggodalom a fiad falopása miatt, aggodalom, hogy a fiadat elviszik, aggodalom, hogy nem viszik közmunkára, aggodalom, mert viszik közmunkára, de már megint reggeli nélkül indul, csak az inai, izmai semmi hús, aggodalom, mit adsz a fiúknak enni az útra, mit, ha hazaérnek,
egyszer esztek többnyire egy nap, vagy egyszer se, ők még a te gondodra vannak bízva, lányod egy faluval arrébb három gyerekkel másik fajta aggódásra ok, bármit kapsz oda küldesz az egy szem szép leányodnak, a fürtös kicsinyeinek, tegnap még kaptál a szomszédoktól ezt, azt, ma már nem ad senki hozzávalót, aggodalom van benned , mert tegnap alá tudtál gyújtani a mindenféléből összefőzött leveshez, most küldened kellene a másik fiad fáért, de azt már nem, akkor már mind megfordul a börtönben,
főztél tegnap, a nagyobbik mégse ette meg, mert nem volt már Vegeta sem bele, amúgy sem volt kedve este 6-kor már semmihez, olyan fáradt volt, éhséget se érzett, sötét volt már, nem maradt más hátra, mint lefeküdni a vaksötét házban, melynek csak egy szobáját használod három fiaddal, oda húzódtok össze,
fel vagy fázva, köhögsz, dupla erővel szorít a torkod körül, lüktet a pajzsmirigyed, zavar, majd megfulladsz, kisebb fiaid aggódva fürkésznek olyankor, ők törődnek veled, a nagyobbaknak már gyerekeik vannak, nekik már az a feladatuk, gondjuk, a maguk kis családja, nem az, hogy nektek is adjanak enni, ha baj van, megszánjanak,
öt napja fekszel, a priznic, valami köpölyözés, fű parazsa füstje, amit beszívsz törülköző alatt, ettől prüszkölsz, kifújod az orrod, szakad fel valami, ami a melledet nyomja, kicsit könnyebbülsz, úgy tetszik a bánat, bevillan meghalt férjed képe, akinek a büszkesége voltál, most az fenyeget téged, ami őt nagy elesettségében nincs egy éve, és nincs itt, hogy segítsen, fiai néha gúnyosan szólnak feléd, s mondják csak így: Kati, ugyan miért tisztelnének,
most is félsz, hogy megjelenik a rendőr, mint Ernő a te sötét arcú embered betegágya mellett büntetést letölteni, ott álltak makacsul az ágya mellett, unszolták egyre, s ha lábra állítják, el is viszik, nézték, talán szimulál, ő is cukorbeteg lett, mint annyian a kenyér-tészta-krumpli menütől, és megvakult, és ágyban feküdt majd két évig magatehetetlenül, birkózva, viaskodva a helyzettel, néha még feltápászkodott, vakon tört és zúzott, le kellett fogni, pedig micsoda ember, azóta az az ajtó falemez -üveges,
a fiúk megtanultak az apjuk mellett sok mindent, ügyesek is nagyon, annak idején , két roncs Ladából egy csudaautó lett, még üzleteltek is, piacoztak, most nem érzed magad soha biztonságban, a szomszédok is tiszteletlenek lettek, érted is jöhet a rendőr, mert blicceltél a közeli városban, nem volt semmi pénzed és intézned kellett a fiad ügyét, kiváltani a börtönből, a falopásért, mert öt nap elzárást kapott, nem tudták befizetni a 25 ezres büntetést, időben, jött a segítség , de az utalás késett, a hétvége miatt, aztán meg lebeszélték a börtönben, hogy miért költené a pénzt, vegyen inkább tüzelőt abból…
két nap , a fia otthon lesz, jött is a fiú már reggel, a nagyhangú most sírt, csak ennyit tudhatunk, fiatal apa, ki tudja, mi bánthatta jobban, talán csak a börtönviseltség sara, ami most rákerült,
volt korábban fél év, hogy ötötökre havonta csak 13 ezret lehetett beosztani, ebből nem tárolsz be egész télre fát, a virrasztás a férjed temetése miből lett, ezt nem meséltétek el, kevés szó esett az egészről, úgy fájt, aztán nem jött már az apa nyugdíja, se az ápolási, se az özvegyi, se az árvasági, hónapokig nem történik ilyenkor semmi, nem történik semmi, ez teljesen általános, neked is van betegséged, a diagnózis fenyegető, befeküdnél műtétre, mindenki biztat , kér, de tele vagy félelemmel, sok kérdés fékezi az elhatározást, mi lenne a házzal, zár sincs rendes, mi volna a fiúkkal, ki istápolná őket, nem sokat ér, be kell látnia, de mégis, legalább a lelke rajta, legalább a szeme hizlalja a jószágot, hiszen enni, meleget adni alig bír, talán a legtöbb, hogy óv a bajtól…
de most aggódsz, olyan helyzetben vagy, hogy nem tehetsz semmit, a 8 ezer forint büntetést ugyan miből fizesd be, a villanykártyára is tenni kéne, vékony a cipő, fogy a fa, a nagyfiú tanfolyama , Istenem, csak rendben végig menjen, ha beteg is, mert beteg az is, este érezte, hogy tüzel a homloka, pedig ez a fiú kicsinek majdnem meghalt, majdnem eszét vesztették akkor Ernővel, a férjével, kiabáltak, Kati a rétre szaladt ki jajveszékelve, a gyülekezet imádkozta ki a halál karjaiból a kisfiút, a helyiek így őrzik az emléket,
okkal félted hát , a nehéz közmunkán, erdőirtásban, rekkenő melegben dolgozva, többször is eleredt az orra vére, a tanfolyamot nem lehet ám betegség miatt hiányzással megszakítani, mert akkor vissza kell fizetnie a teljes költséget, ami rengeteg, annyi pénz nincs is, tehát megy a fiú betegen, a kusza szégyellni való ruhában is, jó cipő nélkül, élelem nélkül, igen ám, de már aggasztja a vizsga, tanulni kell sokat, és alig megy az olvasás, a fészbukon furcsa szavakkal kommunikál velem, bár már javul kicsit, vagy a barátnője ír helyette, és ő csak diktál, nem tudni …
lehet, hogy a biztató jó folyamat ellenük fordul megint, így van ez mostanában mindig.
S Z O C S O M A adószám: 18736777-1-43 Bankszámla szám: MagnetBank: 16200151-18547333 , külföldről: IBAN HU07 1620 0151 18547333 0000 0000 van még PayPal lehetőség is: https://www.paypal.me/szocsoma Mélyszegénységben, szegregált telepi viszonyok között élő romák igazságának keresése, támogatásuk komplex módon https://docs.google.com/document/d/1UkBOLGeEz7N2BcFDqbZFwoHycJoYZeOZSWPfrds8Zss/edit?usp=sharing
