A Reggeli december 6-i adásában a műsorvezető némi aktualitással többek közt a Mikulás jövetelének idejéről érdeklődött Foster Hannától a Néprajzi Múzeum muzeológusától.
Az interjúban szó volt még az ünnep alapvető eredetéről, ami Szent Miklós Myrai püspök jócselekedetére vezethető vissza, mikor egy mikulás-csomagszerű, (persze e helyütt az előtag tudatos anakronizmus) – akkor még nem piros – bugyellárisban , a kéményen keresztül egy szegény embernek három leányát, három ilyen (feltehetően pénzes) zacskóba dugott pénzadománnyal mentett meg a rabszolgaságtól (nyilvánosháztól). Még hozományukra is tellett, így lett Miklós a házasulandók védőszentje is.
Megtudtuk, hogy a pirosság főleg a csokoládéfiguránál cseh eredetű, egy cseh csokoládégyáros leleménye. Német vonal hagyományunkban, a Mikulás (Nikolaus) fehér ruhás, püspöksüveges, püspöki botos megjelenése, ez hajaz leginkább a ténylegesre. Népi tradíciónkban a Mikulás kifordított bundájú Öreg, kormozott arcú, joviálisabb fajta ürdünggel, ördögfiókkal, na, jó krampusszal. És az ötvenes években rárakódott némi (szovjet)-orosz máz, ha jól emlékszem a Dedmaroz, Télapó, a jóságos talán tél-szellem, tán tél-allegória.
Joggal szavalhatta Antal Imre sok Télapó-ünnepéllyel a rendszerváltás hajnala után, egy tévés kabaréjelenetben, (egészen pontosan Trunkó Barnabás Mikulás című bohózatában) hol újgazdagéknál Télapó kerestetett: Télapó itt van, Hó apó nincs itt. Valóban Ho apó, (Ho Si Minh) a hősök hőse, (más verzióban: bátrak bátra) ám semmiképpen sem Ney marsall, merthogy nem francia, sőt inkább francia-(imperialista)-verő, eléggé vörös, azaz kommunista – hiába van a hó a nevében, egy ékezet ide vagy oda -, vietnami hadvezér nincs itt, mivel már rég elment és nem jön oly ciklikusan vissza vélhetőleg szerencsénkre, mint a Télapó.
Illusztrálandó egy idevágó versem:
Óda Szent Miklóshoz
Kevéssé, sőt alig ismert élettörténeted, családfád, akár mint Melkisédeké, mi Urunk előképéé,
Te, szentté tett szent a szentek gyülekezetében.
Történeted szálait, aranyból, legendából, aurából, vagy inkább aureából szőtték későbbi századok!?
Te, aranyfüstölésű ikonja Krisztusnak.
Már születésed napján felálltál fürdőkádadban, és a böjti napokon csak egyszer szoptál,
Te aszkéta-kisded.
Később éjszaka, nyitott ablakon át bedobott égi segítséggel, pénzes erszénnyel mentetted meg a szegényt, szegény embernek lányait a nyilvánosháztól. Mert a szegény a legszegényebb, hát, ím, boldogok a szegények.
Így lettél a leányok patrónusa, te Istenben gazdag.
Égi jel hatására választottak Myra püspőkévé, ugyanis hangot hallottak, hogy az első arra járó Nikolaoszt tegyék meg papi fejedelmükké, és nemcsak hallottak fülükkel, (nem mint süket-néma bálványok) hanem értettek is és a szerint cselekedtek is.
Ó, episzkoposz, hatalmas,
Te, segedelmes.
Az a pletyka is járja rólad, hogy füled hegyezve jártad gyülekezeted, megbújtál híveid házainak ablaka alatt, hogy kihalld panaszaikat, meghogy, ugyebár első hallásra, közvetlenül értesülhess a felpanaszolni valókról, mondják így járt el Kálvin is.
Ó, atyafi, kinek van füle a hallásra, az igazak gyülekezetében.
Ebben is kiváló voltál s zsinatoló atya lettél Niceában,
Ó, hitben győzedelmes.
Megragadtad egy nagy viharba került hajó kormányrúdját, akárcsak Myra eklézsiájáét, mert a matrózok hívtak segítségül és mellékesen a vihart is lecsillapítottad. Krisztus urunkat imitálván,
Ó, christianus, engedelmes.
Így lettél a hajósok, uatazók patrónusa és persze a jogászoké, mert ők csak egy paraszthajszálnyira vannak a világ-kormányozó politikusoktól.
Kiragadtál három koholt vádak alapján bebörtönzött katonatisztet a hóhérnak kezéből, (mint Sidrák, Misák és Abednégó a tüzes kemencétől megoltalmaztatott) úgy hogy megjelentél Nagy Konstantinnak mély álmában.
Ó, látók, álmosok mentora.
Így lettél a foglyok patrónusa.
Ártatlan deákokat szabadítottál meg a kivégzéstől.
Ó, tanító, haragra késedelmes.
Így lettél a tanulók patrónusa.
És minden hathatós segítségednek mellette
a gyermekeket segéled szerfelette,
Te, pátér-patrónus.
Így történhetett, hogy a cukros bácsi-i vendéglős által láb alól eltett gyermekeket, a só és hús közé, hordóba rejtetteket, angyali intelemre feltámasztottad és a nem diabéteszes mégis cukros, tán pedofil kocsmárost megbüntetted.
Így lettél a gyermekek patrónusa. És Mikulás.
A hálás utókor dús, hosszú fehér arcszőrzet mögé száműzött és Lappföldre meg rénszarvas húzta szánra, krampuszok, növendékördögök közé.
Ám késő vénségben, betelve az élettel tértél meg atyáidhoz, mint Ábrahám ó, te zsinati atya,
egyesek tudni vélik, hogy angyalok fogadtak és vezettek be a Paradicsomba.
Batári Gábor
