A magyar miniszterelnök 2016-ban is folytatja menekültellenes politikáját. Ez nem újdonság. Az már annál inkább, hogy egyre többen csatlakoznak hozzá. Mára már a Visegrádi négyek is Európa rituális öngyilkosságaként emlegetik a menekülteket tárt karokkal fogadó országok menekült politikáját. Gondoljunk csak Robert Fico, szlovák miniszterelnök januári közleményére. A Civil Rádió Reggeli-jében dr. Nagy Boldizsárral a menekült hullámmal kapcsolatos szerinte „ideális” attitűdről beszélgettünk. Ez ugyan távol áll a Négyekétől, mi mégis eljátszunk a gondolattal, s varázsolunk egy befogadóbb világot, képzeletben.
Tegyük fel, hogy egyszer emberbarát lesz a magyar kormány álláspontja. Hogyan nyilatkozna akkor? Szerintünk így:
„Ha valaki az Európai Unióban szeretne menekült státuszt kapni, tekintsünk rá úgy, hogy ez egy területre vonatkozik, az Európai Unió egész területére”–mondja dr. Nagy Boldizsár.
A valóságban azonban mintha tömeges igény lenne arra, hogy a menekültekkel egyre elutasítóbban bánjunk. A nemzetközi jogász próbálja felmenteni az emlegetett „tömegeket”. Szerinte az emberek nem a menekültek ellen vannak, csak az egyes kormányok által kreált ijesztő szalmabáb ellen. Ha ismernénk testközelből a személyes történeteket, a probléma gyökerét, ez a hozzáállás szelídülne. A kvótarendszer elutasítása nem kedvez az emberközpontú attitűd terjedésének. Európa eközben túlságosan el van foglalva a területén jelentkező problémákkal, de ez még közel sem jár a valódi góc kezeléséhez. Nincs ugyanis európai menekültválság. Van viszont például szíriai polgárháború.
„Csillapíthatjuk a lázat, de a betegség okát ezzel nem kezeljük”.
Magyarország ötszáz embernek adott védelmet, miközben Törökországnak kétszer akkora terhet kell cipelnie, mint egész Európának. Ha valahol válságról beszélhetünk, akkor kicsit el kell távolodnunk Európától. Hiszen: „Libanont kellene felszabadítani ez alól, nem Európát”.
A Civil Rádió Reggelijében dr. Nagy Boldizsárral Sándor Erzsi beszélgetett. Hallgassátok meg a nemzetközi jogász véleményét!
