Esélyegyenlőség

#metoo Láng Judit

Vásárhelyi Mária médiaszociológus cikkét olvasva jutott eszembe megdöbbenve, hogyan tartják egyesek a zaklatási és hatalommal való visszaéléses #metoo történeteket a közösségi oldalakon csak a színházi, vagy a szórakoztatóipar területén, azokat is relativizálva sokszor, mert mutatják a közösségi oldalakon a kommentek, hogy szinte bírósági tárgyalásként a legapróbb részletekbe merülve boncolgatnak egy-egy kipattant esetet, (Marton, Szikora, Kerényi – rendezők) hogy vajon melyik áldozat hitelesebb és ki kevésbé. Amikor megindul egy-egy vitakör, úgy gondolom, hogy a áldozatok történetei (Sárosdi Lilla, Kátai István – színészek) egyenként is nagyon fontosak, hiszen rajtuk keresztül ráláthatunk egy másik lényegre is -, a háttérre, amiről közben elterelődik, elvész a hangsúly.

Ez a megalázó munkáltatói, vagy vezető magatartás nem csak a “művészvilágban” tapasztalható, hanem sajnos az élet minden területén.

-Abúzus-e, ha valakit, (akár vállalkozást) azzal zsarolnak, hogy nem fogja megkapni a fizetését, amivel már hónapok óta tartoznak neki,
-abúzus-e, hogy úgy beszélnek a vezetők a művészvilágban, a köz -és vállalkozói, szférában, mint egy állattal, és ez ellen a munkavállaló csak bonyolult, hosszan tartó jogi úton léphet fel,
-abúzus-e, amikor általános, hogy a nők egyharmaddal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért,
-abúzus-e, ha egy-egy társadalmi csoportot a többségiek alacsonyabb rangúként kezelnek,
-abúzus-e, ha egy hatalmon lévő kormány tömegeket semmibe vesz, az út szélén hagyja, miközben kevésbé lényeges dolgokra meg látványosan szórja a közpénzt,
-abúzus-e, ha teli van a város plakátozva társadalmi ellenségképekkel,
-abúzus-e, ha egy hajléktalant lelöknek a villamosról,
-abúzus-e, ha a Világháború, a Kádár-éra, és a rendszerváltozás után még mindig nem mondhatjuk el mi fáj, mert félnünk kell, hogy egzisztenciavesztéssel, vagy politikai retorzióval járhat, (tehát, a félelem generációk óta feldolgozatlanul folyamatosan jelen van) ect…

Nagyon bánt, hogy amíg azon vitatkozunk, hogy x és y kit, hogyan fogdos nyilvánosan és ez igaz-e, mert addig nem gondolunk arra, hogy a #metoo kampányhullám azért csapott ilyen magasra Magyarországon, mert az a bizonyos bicikli, amivel ezeket az eseteket bevonódás nélkül objektíven szemlélhetnénk, már régen túl van tolva mindannyiunkban.

Hogy most telt be a pohár tulajdonképpen így, vagy úgy mindenkinél.

Úgy gondolom, hogy a hatalommal való visszaélés, legyen az az életterünk bármely szintjén, ugyanazt jelenti: megalázottságot, szégyent, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, később, vagy még akkor haragot.

Arra gondolok, hogy a #metoo kampányban hördült fel az ország lakossága és a zaklatási ügyekkel való túlzott foglalkozásban jelenik meg SZUBLIMÁLVA az az össztársadalmi semmibevevés, a feldolgozatlan múlt szintúgy, ami a jelenben ölt testet, érezteti magát a hétköznapjainkban -, és amiről sokan nem mernek még mindig nyíltan beszélni.

Ezért nem félek attól, hogy a zaklatási ügyek -és a hatalommal való visszaélés témája elbulvárosodik, hiába próbálják ezt a dolgot töretlen szorgalommal egyesek megtartani az érintett személy egyéni szintjén, hiteltelenítve, vagy erősítve azt, (“talán” nem tudatosan terelve a társadalmi vetületet)

mert többségünkben ott forronganak a saját hasonló kibeszéletlen történeteink, bővebb körben a társadalmi tapasztalataink, és a feldolgozatlan harag.

 

 Láng Judit

*
Vásárhelyi Mária médiaszociológus cikke a linkre kattintva elolvasható.

 

A szerzőről

Láng Judit

Láng Judit, - Libik György díj (2016) Radnóti díj (2018) Szécsi Magda díj (2018) író, újságíró, rádiós.
Írásaiban és tevékenységével kiáll a társadalmilag alávetettek mellett: a "Tiszta víz mozgalom" facebook - csoport vezetője. Írásai megjelentek a Népszavában, és annak irodalmi mellékletében a Szép szóban, a Litera.hu, a huppa.hu-n, az Irodalmi Centrifugában, a Demokrata.info-n, a PR. Heraldban, az Amerikai Népszavában, illetve más egyéb közéleti és irodalmi portálokon. Holokauszt túlélő szülők gyermekeként meggyőződéses antifasiszta.