Ha nem éreznétek egy csöpp csalódást, mert lányként láttunk napvilágot, ha nem legyintenétek lemondóan a haveroknak: lány lett, no majd legközelebb.
Ha nem próbálnátok öltöztető baba helyett csúzlit a kezünkbe nyomni, ha nem akarnátok velünk birkózni, szkanderezni, ha nem néznétek vágyakozva a szomszéd után, aki vasárnaponként meccsre viszi a fiát.
Ha nem kapjuk meg az első pofont, mert cigarettaszagunk van, a másodikat, mert csókolóztunk a kapualjban, ha nem ordítanátok velünk meg az anyánkkal, aki persze visszaordít.
Ha elhinnétek, hogy nem attól jó nekünk, amitől nektek, ha nem várnátok el tőlünk a pornófilmek által belétek sulykolt üzemszerű élvezetet, ha figyelnétek, ha türelmesek lennétek, és egyáltalán tudnátok, hol jártok.
Ha nem gondolnátok, hogy nektek az élvezet alanyi jogon jár, ha bele tudnátok törődni, hogy nem lehetünk a tulajdonotok, és nem is vehettek meg bennünket.
Ha az esküvőtök – a mi esküvőnk – előtt nem pénzért vett lányokkal siratnátok el a legényéleteteket, ha egyáltalán nem akarnátok pénzért lányt venni, mert megértenétek, hogy egy test akkor sem lehet eladó, ha a tulajdonosa önként lemond róla.
Ha minket sem ütnétek meg, és utána nem kérnétek zokogva bocsánatot, nem rohannátok anyánkhoz, hogy költözzünk vissza, és ha megtettük, mert nagyon akarunk hinni nektek, nem ütnétek meg újból és így tovább.
Ha büszkék volnátok az iskolai eredményeinkre, arra, hogy milyen sokra tudjuk vinni, ha imponálna nektek, amikor több pénz van a zsebünkben, mint nektek és nem a félelem szorongatná ilyenkor a torkotokat.
Ha nem kérdeznétek meg állásinterjún, hogy mikor szándékozunk szülni, van-e állandó pasink, szedünk-e fogamzásgátlót, és nem tennénk-e meg a cég és az előmenetelünk érdekében, hogy inkább bevarratnánk.
Ha nem akarnátok minket a háztartásba kényszeríteni, szülő és nevelőgépnek tekinteni, ha elfogadnátok, hogy képesek vagyunk gyereket szülni, nevelni, dolgozni, karriert építeni egyszerre. Akár még veletek együtt is.
Ha engednétek minket előremenni, sikereket elérni, esetleg elhalványítani a tiéteket, ha mindezért meg akarnátok fizetni, és tudomásul vennétek, hogy lehetünk akár a főnökötök is.
Ha nem vetnétek meg minket azért, mert nem akarunk gyereket és esetleg titeket sem akarunk.
Ha nem hinnétek a feministákról, hogy betegek.
Ha tisztelnétek minket is, nem csak anyátokat, akit meg apátok nem tisztelt.
Ha nem gondolnátok erről a napról, hogy valami sötét kommunista ármány, amit elfelejtettek kiradírozni.
Akkor nem bánom, jöhettek egy csokor hóvirággal.
