Egyéb Kultúra

Októberi napsütés

Süt még a nap, most megint van egy kis ereje, a trafik előtt ülünk az Ildivel, ő túrós táskát eszik, én cigizek, majd ha elfogyott a túrós táska meg a cigi, bemegyünk a boltba, veszünk macskakaját, de most még nem, a napsütésben nyúlik a pillanat, mintha spanglit szívtunk volna, csak nem köhögünk. (KONOK PÉTER írása)
Szemben a 31-esen gyér forgalom, a gyér forgalom mentén öreg néger sétál (nem tudom, éppen mi az aktuális polkorrekt megnevezés, mégsem mondhatom, hogy „afroamerikai”, itt Pest megye egy eldugott kis szegletében), mintha valami amerikai regényből lépett volna elő és ide, trottyos farmer, nyűtt bézbólsapka, lehet vagy hetvenéves az öreg néger, tétován lépeget, talán nem találja a 66-os utat, az országutak öreganyját, eltévedt valahol Illinois és Kalifornia között, aztán ide cseppent; ebben az októberi napsütésben minden lehetséges.
Lekoszlott Mercedes fékez, cigányzene szól belőle, cigányok ülnek benne, kiszállnak, szétszélednek, „vegyél vizet is”, kiabál ki egy asszony a férfinak, aki megindul a büfé felé, ahová éppen odaér az öreg néger is, kikér valami rövidet, ars longa, de van rövid, ez az élet, Amerika vagy sem, a pohárka afféle origó, abból tágul a görbülő világegyetem, abból ágazik végtelenfelé.
Kiszáll az asszony is, a büfébe megy, talán vizet venni, ezek a férfiak nem megbízhatóak, ha vízről van szó, meg amúgy sem. Az Ildi megeszi a túrós táskát, én elszívom a cigit, elindulunk a bolt felé, felhő is kerekedett a napsütés elé, jobb ilyenkor a klimatizált közértben.
A büfé előtt, a kitett kis ivóasztalkáknál a cigányasszony éppen zoknit próbál eladni az öreg négernek, aki rázza ősz fejét, nem vesz zoknit, biztos van neki elég, vagy a fene tudja, hordanak-e szürke, kínai zoknikat valószínűtlen öreg négerek Pest megyében, vagy olcsó, pucérnős önygyújtóval gyújt-e pipára a bolygó hollandi?
Fölöttük a villanyoszlopon ilyen tábla-plakátokat himbál a hirtelen löketben feltámadó szél: „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről”, meg „Ne hagyjuk szó nélkül”.
Nem hagyom szó nélkül. Ezek itt szavak, még ha különösebb jelentést nem is hordoznak.
Mire kijövünk a boltból, elmentek. A néger is, a cigányok is. A plakát maradt. Hazaindulunk, megvettük a macskakaját.

A szerzőről

Láng Judit

Láng Judit, - Libik György díj (2016) Radnóti díj (2018) Szécsi Magda díj (2018) író, újságíró, rádiós.
Írásaiban és tevékenységével kiáll a társadalmilag alávetettek mellett: a "Tiszta víz mozgalom" facebook - csoport vezetője. Írásai megjelentek a Népszavában, és annak irodalmi mellékletében a Szép szóban, a Litera.hu, a huppa.hu-n, az Irodalmi Centrifugában, a Demokrata.info-n, a PR. Heraldban, az Amerikai Népszavában, illetve más egyéb közéleti és irodalmi portálokon. Holokauszt túlélő szülők gyermekeként meggyőződéses antifasiszta.