„Bárhol máshol századennyiért kormányok buknak, elárasztják a várost a tüntetők. Mi pedig szépen beledermedünk a feszengésbe a kínlódásba és abba, hogy levitézlett politikai pártoktól várjuk a megoldást.”
KONOK PÉTER írása.
Konok Péter író, történész
Jó kis kifejezés ez az „érpataki modell”.
Sajnos.
El lehet szörnyülködni innen, a messzi Pest megyéből. Érpatak a világ vége.
De a mi világunk vége.
Ha az ember megnézi ezt az elmebeteg érpataki náci gazembert, (szerk: Orosz Mihály Zoltán (OMZ) – Érpatak polgármestere) ahogy maga alá gyűr egy községet, akkor kicsiben látja azt, ami az országban nagyobban megy. Hiszen biztos, hogy Érpatakon is élnek normális emberek, sőt: nyilván ők a többség, akik vélhetőleg nem értik, hogy miként durvulhattak idáig a dolgok.
Ne kerteljünk: a rohamléptekben fasizálódó Magyarországon Érpatak tisztán és nyíltan náci enklávéja nem kivétel, hanem példa.
Előrejelzés, „modell”.
Pusztán az, hogy létezhet, azt mutatja, hogy az egész ország efelé tart. És az embereket vélhetőleg nem az félemlíti meg Érpatakon sem, nem azért nem ragadnak szívlapátot, hogy elkergessék a habzó szájú pitykés-paszományos miniführerjüket, mert félnek a verőlegényeitől. Persze, vannak verőlegényei, de sokkal fontosabb, hogy az egész községet befonta a kiszolgáltatottság, az urambátyám-maffia szálaival. Övé a bolt, az óvoda, az iskola. Ő dönt közmunkáról, a sportegyesületről, és arról, hogy ki kapjon segélyt. Ő szabja meg, hogy mi hangozzék el az iskolai ünnepélyen. Ő mondja meg, ki költözhet a községbe és ki költözzön el onnan. Ki a „rendes érpataki” és ki nem az.
Ki az idegen.
Ismerős?
Talán mégsem olyan távoli?
A passzív belenyugvás tartja szarszagú turultrónján a dúlt érpataki bitangot, nem a rettegés. Akárcsak nagy követőjét, az Orbán-klánt.
Persze, itt a Pintér vezérelte rendőrség, meg a TEK, a Napóleon elvtárs kebelén nevelt vérebek. De ez csak afféle potenciális fenyegetés. Ma még nem kell a TEK ereje ahhoz, hogy Orbánt ne hajítsa ki a Parlament ablakán az őrjöngő tömeg. Mert akárcsak az érpataki darutollas diktátor, Orbán is jól látja, hogy mivel lehet megbénítani az embereket: a mindennapi kiszolgáltatottsággal, a mindent átfogó-befonó korrupciós hálóval, a szemérmetlen hazudozással, a mindent lenyúlással és a mindenhová beszivárgással.
A gondolatok tematizálásával; a dermedt fásultsággal.
Napról-napra olyan dolgok történnek, amiket elképzelhetetlennek tartottunk volna korábban. És másnap már azt is überelik. Bárhol máshol századennyiért kormányok buknak, tizedennyiért elárasztják a várost a tüntetők és a barikádok. Mi pedig szépen beledermedünk a feszengésbe, a kínlódásba és abba, hogy levitézlett politikai pártoktól várjuk a megoldást. Komolyan elhiszi még valaki, hogy itt jövőre valódi választások lesznek? És ha lennének, abba beleszólása lenne bármiféle „ellenzéki” politikai pártnak?
És hogy a Jobbik nem a Fidesz folytatása, más eszközökkel?
Érpatakon is biztos lesznek majd önkormányzati választások, persze. Hiszen törvény van róla, és Érpatak mindenekfelett tiszteli a rendet. Darutollas csendőrökkel, 99 százalékos szavazati aránnyal. Vagy egyszerűen közfelkiáltással. Eléggé ismerős, nem? Mert ma még nem jön a TEK, de holnap már talán fog. Mert nem viccből szigorították meg a kábítószertörvényt: elég egy kis zacskó valami rendőri zsebből, és a kellemetlenkedő már vonulhat is pár évre a börtönbe. Ott aztán bármi történhet.
Lehetőség van bőven: koronagyalázás, kormányzósértés, „magyarellenes rasszizmus” gyanús, dekorált baseball-ütővel, adóügy, külföldi támogatások be nem jelentése, billog viselésének megtagadása… lesz majd még istentagadás, erkölcsi bűncselekmény, gondolatbűn, akármi.
Bármi.
Az árnyalt terror lehetőségei korlátlanok. Keleti nyitás, ugye: látjuk Aliyevet, Lukasenkát, Erdogant, a Kínai Kommunista Párt ősi gerontokratáit és vadiúj menedzsereit. És persze nagy barátunkat, Putyint. Szerintük ez a Kelet. Sőt, szerintük ez a nyitás.
Meg ez itt, ez is egyre keletebb. A Nyugat, na az meg magasról szarik az egészre, mint ahogy Budapest vagy Szombathely is csak szörnyülködik Érpatakon. Hogydemilyenborrrrzasztó. Dehát biztos maguknakakarták.
És közben minden nap egyre inkább késő. Csak magunkra számíthatunk – ha még számíthatunk magunkra.
Mind érpatakiak vagyunk.
(Konok Péter)
Forrás: Huppa.hu
