Demokrácia

Március 15-én csúcsosodhat ki az oktatásügyi tiltakozás

Rég nem látott demonstrációra készülnek március 15-én a szakszervezetek. A tiltakozók nem adhatják fel, és ki kell tartaniuk követeléseik mellett. Addig kell kivonulni az utcára, míg be nem látja a kormány, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalmi akaratot, – állítja  Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke a Civil Rádió Reggeli-jében.

A február 3-i  tüntetés nem csak amiatt kiemelt jelentőségű, hogy pedagógusok, diákok, családok és  a csatlakozó civil szervezetek, magánemberek Miskolcon, egy periférián lévő vidéki városban demonstráltak, valójában rég nem látott társadalmi szerepvállalást mutattak. Már az előkészületek során láthatóvá vált a megmozdulás jelentősége, hisz e tüntetés teljes mértékben alulról jövő kezdeményezés, mely a jelenlegi tarthatatlan állapotra megoldást kereső emberek összefogásának eredménye volt. A demonstráció Miskolcon, civil szervezésben valósult meg a bevezetett “reformok” elleni egységes fellépésként, többek között a pedagógusok terheinek csökkentése, a Nemzeti Alaptanterv megváltoztatása, és a tanulási körülmények javítása érdekében.

Az alaphelyzetet pontosan leírja a „Második levél a köznevelésben uralkodó állapotokról”.

“A pedagógus feladata a nevelés-oktatás, a gyerekekkel való foglalkozás. Erre tettünk esküt diplománk átvételekor. A jó pedagógus munkáját hivatásnak tekinti. Ahogy a tanulás, úgy a tanítás is alkotómunka, amit nem lehet bürokratikus indikátorokkal minősíteni. A pedagógus nem adminisztrátor. A megnövekedett bürokrácia, a minősítési rendszer hibás bevezetése és eltúlzott feladatrendszere (portfólió, minősítés, tanfelügyelet, BECS stb.) – most már tapasztalatok alapján jelenthetjük ki –, nem eredményez jobb minőséget az oktatásban, teremt viszont szakmai és bérfeszültséget, elvonja a pedagógus erejét és figyelmét az oktató-nevelő munkától (és nem mellékesen saját családjától is). Nem a kiégés ellen hat, hanem kiégést teremt. Az adminisztrációs terhek növelése helyett magas szintű, korszerű és a fenntartó által finanszírozott szakmai továbbképzésekre van szükség. A bevezetett életpályamodell sok elemében igazságtalan! Például méltatlan, hogy évtizedek óta kiválóan és eredményesen oktató, szűkebb-tágabb környezetükben elismert tanárokat Pedagógus 1-be sorolt be a rendszer, ugyanakkor a mestertanárok eddigi kiválasztásának eljárásrendje megingatta a tanárok bizalmát a minősítési rendszerrel kapcsolatosan. Hibás döntés a mestertanári cím és az ellenőrzésekben való részvételük összekapcsolása is. A mestertanár épp a tanulókkal való foglalkozásban kellene, hogy kiteljesítse küldetését. Alapfeltételnek tartjuk, hogy a tantestületekben a kölcsönös tisztelet és segítő szándék, és ne a “fortélyos félelem” igazgasson minket!

A Herman Ottó Gimnázium Közalkalmazotti Tanácsa, a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett,  5000 főt is meghaladó tüntetésen, melyet  10 további helyszínen támogattak szolidarítási akciókkal, (Hajdúszoboszló, Békéscsaba, Szeged, Pécs, Szombathely, Sopron, Győr, Veszprém, Budaörs, Budapest), egy dolgot biztos elértek: felhívták a figyelmet az oktatásban kialakult helyzet súlyosságára; s világossá tették, hogy a résztvevők itt valódi, működő megoldást várnak, ráadásul mihamarabb. A civileket támogató szakszervezetek csatlakozásának jelentősége sem elhanyagolható, mivel mindez lehetővé teszi, hogy egy közös platformon beszéljünk az összágazati problémákról. Az elhangzottak alapján elmondható, hogy a túlterhelés egyfajta közös nevezőként van jelen minden területen.

A február 3-ai tüntetésnek már most látszik a folytatása: 2016. február 13-án, Budapesten szerveződik a következő demonstráció, valamint egy széles körű szakszervezeti kiállást terveznek március 15-ére is.

Az oktatás helyzetéről és demonstrációk lehetséges hatásáról a Civil Rádió Reggeli-jében Vicsek Ferenc beszélgetett Földiák Andrással.

Hallgasd meg most, érdemes!

A szerzőről

Civil Rádió