A Krisna-hívők az egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás elvét vallják
Életvitelükben a legfontosabb az önként vállalt egyszerűség, vagyis a felesleges fogyasztás kerülése. Ennek az elvnek a jegyében alapították meg 30 évvel ezelőtt Krisna-völgyet. Az évforduló alkalmából hívtuk meg a Civil Rádió szombat reggeli magazinműsorába Hosszú Zoltánt, Rádha Kṛiṣṇa Dászát, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének egyházelnökét és Gőri Istvánt, Szanátana Dászát, Krisna-völgy sajtóreferensét, hogy felidézzék a kezdetektől napjainkig az öko-közösség történetét, fejlődésének főbb állomásait. De nem csak a múltról beszéltek, azt is megtudtuk tőlük, hogy folyik az élet ma az öko-faluban, milyenek a hétköznapok, és mit jelent az, hogy Krisna-völgy a béke és a lelki fejlődés színhelye.
Műsorvezető: Berek Péter
A beszélgetés itt hallgatható meg: Reggeli – civilradio.net: 30 éves a Krisna-völgy, Közép-Európa legnagyobb és legszervezettebb öko-közössége (spotify.com)
Krisna-völgy madártávlatból
Forrás: 30 éve a fenntarthatóság szolgálatában – Öko-völgy Alapítvány (okovolgy.hu)
Berek Péter (BP): Mit jelent a Krisna-tudatú hívők közösségének egyházelnöksége?
Hosszú Zoltán (HZ): Az egyházelnök – mint a legtöbb intézményben – az egyházi hierarchiában lévő egyik vezető, a Krisna-hívőknél a közgyűlés elnökét jelenti.
BP: Mondjuk, hogyha lefordítjuk a keresztény egyházakra, akkor a püspök.
HZ: Gyakorlatilag lehet azt mondani, hogy igen.
BP: 30 éves a Krisna-völgy, de a magyarországi Krisna-történet azért korábbról indult. Egyáltalán mikor jelentek meg a krisnások Magyarországon?
HZ: Kis történeti áttekintés: A Krisna-tudat Magyarországon a ’70-es évek közepe felé jelent meg. Akkor lettek az első Krisna-hívők. Amikor Krisna-tudatról beszélünk, akkor egy több ezer éves, indiai hagyományokkal rendelkező kultúráról és vallási hagyományokkal rendelkező vallásról beszélünk. Ennek a képviselője Sríla Prabhupád, aki a Krisnától alászálló tanítványi láncolathoz tartozik. Ő az, aki a vaisnavizmust, azaz a Krisna-tudatot elvitte Indiából nyugatra. Amerikába vitte el, és utána sokszor körbejárta a világot, rengeteg előadást tartott, nagyon sok könyvet írt. Ennek kapcsán került Magyarországra is a Krisna-tudat – pár könyv, illetve pár Krisna-hívő által.
Hosszú Zoltán, Rādhā Kṛṣṇa Dāsa egyházelnök
(Forrás: Egyházunk vezetői – Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége)
BP: Nem volt ez egy egyszerű menet, nem volt ez egy sima fejlődés. Sok mindennel meg kellett küzdeni az elején.
HZ: A ’70-es években a Krisna-tudat Magyarországon nem volt látható. Fogalmazzunk úgy, hogy eléggé a föld alatt működött. A ’80-as évek vége felé változás történt elég sok szinten, és akkor a Krisna-hívők már megjelentek nyilvánosan is. Akkor még furcsának nézett ki. Most már ez nem így van. Hogyha majdnem 40 év távlatából nézzük, a Krisna-hívők Magyarországon elfogadottak, a Krisna-hívő szerzetesek elfogadottak, a Krisna-hívők tevékenységei elfogadottak. Annyira elfogadottak, hogy most május 2-án a vallásközi párbeszédért felelős bíboros engem is meghívott a Vatikánba a hindu-keresztény vagy hindu-katolikus párbeszédre. 25 katolikus tudós, illetve 25 vaisnava vagy hindu tudós és vezető – köztük én is lesz ott a Vatikánban, Rómában.
BP: Gratulálunk hozzá! Ez egy nagyon szép eredmény. Mi itt, a Civil Rádióban már nagyon régen foglalkozunk, dolgozunk együtt Krisna-tudatúakkal. Többféle műsorban én magam is részt vettem, és ezért azt gondolom, hogy a Krisnásokkal párbeszédet folytatni nem olyan borzasztóan nagy dolog, mert egy rendkívül békés népségről, társaságról van szó. Megkockáztatom, hogy akár a katolikus egyházon belül a keleti-nyugati ortodox párbeszéd is nehézkesebb lehet, mint mondjuk egy római katolikus pápának egy magyarországi Krisna-tudatú elnökkel párbeszédet folytatni. Pedig ha belegondolunk, akkor az, hogy kit imádunk, nagyobb távolságot jelent, mint a testvéregyházak közötti távolság.
HZ: Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy annyira nagy a távolság. Ha azt nézzük, hogy a Krisna-hívők Magyarországon a társadalom szerves része az oktatási tevékenységével, az ételosztásával, a fenntarthatósági vagy természetvédelmi tevékenységével. Igazából olyan rendkívül fontos és valós értékeket él meg és ad át a magyar társadalomnak, ami most nemcsak hogy divatos, hanem mindenki számára rendkívül fontos. Számunkra a fenntarthatóság és az ökogazdálkodás nem egy hobbi, nem egy újonnan kitalált dolog – mi ezt éltük az elmúlt 30 évben is, és valószínűleg a következő jó pár évtizedben is ezt fogjuk élni, és erről is fogunk beszélni. És hogy miért könnyű velünk párbeszédet kialakítani – erről szerintem ti is tudtok beszélni!
BP: Szerintem nem egy bonyolult dolog.
HZ: Nem, nem. Próbálunk eléggé nyitottak maradni.
BP: Meg lehet azt egyébként fogalmazni, hogy az indiai, az amerikai és mondjuk az európai – benne a magyar – Krisna-életmód, tevékenységi kör között milyen különbségek vannak? Vannak-e egyáltalán különbségek akár például a karitatív tevékenységekben?
HZ: Természetesen vannak különbségek, de ezek a különbségek főképpen az adott hely, idő és körülmény szerint vannak. Én felelős vagyok a Törökországban élő Krisna-hívőkért és az ottani tevékenységeinkért. Teljesen máshogy működik Törökországban a Krisna-közösség.
BP: Gondolom, nem legális.
HZ: De, abszolút legálisan működik, de nem úgy működik, mint egy egyház. Intézményileg, szervezetileg máshogy működik. Az utcai jelenlétünk, a külsőségek mások. A belső tartalom viszont megmarad ugyanúgy: ott is van ételosztás – most amikor volt a török földrengés, még Magyarországról is kiküldtük a mi ételosztó szakembereinket, kiküldtünk négyet, akik segítettek az ottani ételosztások szervezésében, kiosztottunk több ezer adag ételt naponta, és megtanítottuk azokat, akik ott vannak, hogy hogyan kell az ételosztást hosszú távon folytatni. Tehát ételosztás van, Isten imádata ugyanúgy történik, az egyházi tevékenységeink vagy vallási tevékenységeink, az imádkozás, a szerzetesi napirendünk és minden ilyesmi az ugyanaz. De ahogy ez Törökországban megjelenik, az más.
BP: Hogy jött létre az igény a Somogyvámoson felépült Krisna-völgy létrehozására, kialakítására?
HZ: Sríla Prabhupád alapvetően azzal kezdte, hogy számunkra az a fontos dolog, hogy mindig tudjunk Istenre gondolni, és sose felejtsük őt el. Ehhez olyan életmód is tartozik, ami ezt segíti. Ezért ő a kezdetektől fogva szeretett volna olyan közösséget és farmokat létrehozni, amelyek az Isten által teremtett világgal összhangban, Isten-tudatban vagy Krisna-tudatban segítik a hívőket abban, hogy mindig tudjanak Istenre emlékezni, sose felejtsék őt el. Erre van az a mottó, amiről szerintem István többet fog majd beszélni, ez az egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás.
BP: Kedvenc sorozatom volt annak idején a Miért éppen Alaszka. Ennek a mintájára megkérdezem: miért éppen Somogyvámos?
Gőri István (GI): Több helyen is próbáltunk szétnézni, hogy hol is kezdjük el ezt a farmot, Debrecen környékén Pécsett, Szegeden. Somogyvámosra végül azért esett a választás, mert egy nagyon pozitív támogató polgármestere volt a településnek. A ’90-es évek nagyjából a csúcsa volt annak az időszaknak, amikor a fiatalok vágták a centit: mikor leszek már 18, és akkor költözök be Kaposvárra, Budapestre ide-oda. Akkor még nem volt ez a nagy vidékmegtartó program, ami mostanában szerencsére van, és így néptelenedtek el főleg a kis faluk. Somogyvámos ráadásul egy zsákfalu, ami azt jelenti, hogy itt még erősebb volt ez a tendencia.
Gőri István, Szanátana Dásza
Forrás: SONLINE – Megvendégelték az egész falut a Krisna hívők
Többetek találkozott Krisna-hívőkkel, akik a hagyományos szerzetesi ruhát viselik. Na mármost, ha a 90-es évek elején, a rendszerváltás után egy-két évvel valaki így megjelent egy polgármesternél azzal, hogy mi csinálnánk egy kis közösséget a falu határában, akkor lehet, hogy a polgármester inkább sikítozva beszaladt egy belső szobába, és közölte a titkárnővel, hogy nem vagyok itt senkinek, főleg nem ennek a fiatalembernek. Viszont Hauser Laci bácsi, Somogyvámos polgármestere szerencsére sokkal jobban túllátott ezen a dolgon. Úgy gondolkodott, hogy most nem 50 fiatal megy majd el Somogyvámosról Kaposvárra, hanem 50 fiatal érkezik Somogyvámosra, és ők hozzá fognak tenni a falunak az életéhez, fejlesztéséhez. És beállt mögénk, támogatta, hogy mi el tudjuk ott ezt kezdeni.
BP: Mik voltak az első lépések?
GI: Először is az, hogy tudtunk venni egy összefüggő földterületet. Szerencsére vagy sajnos elég tágak voltak a lehetőségek: olyan volt Krisna-völgynek a területe, mint egy fehér papír. Ez Somogyvámosnak volt a birkalegelője, de igazából már annak se használták. Szóval Krisna-völgy akkori területén nagyjából egy derékig érő parlagfűmező volt található, meg volt egy üres birkaistálló, mellette egy 8 négyzetméteres kis juhászlak – ha a juhász kint akar maradni a birkákkal, akkor volt hol aludnia. Innen indult az egész. Mi egy picit problémában voltunk, mert ’93-ban még csak négyen voltak lent Krisna-hívők, aztán ’94-ben, amikor elkezdtük a fejlesztést, már körülbelül 30-40-en leköltöztünk. A nyolc négyzetméteres juhászház azért már kevés volt 40 ember számára. Maradt a birkaistálló, beköltöztünk oda, és onnan elkezdtük építeni Szépethenyi Krisna-völgyet. Az első, amit akartunk, hogy először felépítünk egy templomot, és a templom köré fog majd felépülni a közösség.
BP: Ez egyébként totálisan megfelel egy európai településszerkezetnek.
GI: Hát, hagyományos településszerkezetnek igen. Nem tudom, hogy most is így működne-e, de hagyományosan igen.
BP: Azt hiszem, Magyarországon talán a Krisna-völgy volt az utolsó teljesen új település.
HZ: És templom köré…
A templom
Forrás: Krisna-völgy_Templom – Krisna-völgy (krisnavolgy.hu)
A templom
Forrás: Krisna-vögyi MANDÍR – Krisna-völgy (krisnavolgy.hu)
GI: Mindenesetre érdekesek voltak a kezdetek. Számomra Krisna-völgynek a kezdeti hangulatát legjobban egy arra tévedt politikus fogalmazta meg. Fogalmam sincs, hogy hogy került oda akkor, mert tényleg nem nagyon tudott senki Krisna-völgyről. De mielőtt elment, akkor mondott egy ilyet, hogy tudjátok, én a feladatomból adódóan járom az egész országot, mindenfajta nagy projekteket láttam, megnyitó ünnepségeket stb. Ugyanakkor viszont járok Magyarországnak olyan területein is, ahol nagy szegénységben, nagyon egyszerű körülmények között élnek az emberek. Most itt voltam Krisna-völgyben, és azt látom, hogy negyven fiatal egy birkaistállóban lakik, és az istálló mellett épít egy gyönyörű szép templomot. Gratulálok nektek, ez még nekem is egy új kategória.
BP: A polgármesterről már szó volt, ő abszolút jó fej volt, és pozitívan állt a dologhoz. A falu népe?
GI: Én már ott voltam már ’94-től, persze volt egyfajta érdeklődés, hogy kik ezek, kíváncsiskodás, de mindenképpen pozitív volt a kapcsolat. Talán az első kapcsolat az elég furi volt. Nem is tudom, hogy furi, azt majd eldöntitek ti, hogy ez furi vagy nem. Szoktam mondani, hogy most már, hogy itt van Krisna-völgy, és 30 ezer vendég, gyönyörű szép parkok – ugye elég egyértelmű, hogy mit raktunk hozzá Somogyvámos életéhez. Viszont az egyik első dolog, amit hozzáraktunk, az a somogyvámosi stand up műsoroknak a megalakulása volt, ami arról szólt – legalábbis ezt hallottam vissza –, hogy esténként a kocsmában nyolc és 9 között mindig volt egy ilyen kis stand up előadás, hogy képzeljétek, a Krisnások meg mit műveltek kint a földeken! Ismerkedtek a kapával, az ásóval, meg a paradicsommal, hogy hogy néz ki. Ha mást nem, akkor legalább a falu kulturális életét nagyon felpörgettük, és ezzel lehet, hogy beleloptuk magunkat a szívükbe. Megjegyzésként hozzáfűzném, hogy Krisna-völgyben nagyon sok minden nagyon szép ívet futott be. Onnantól kezdve, hogy stand up comedy a kocsmában, hogy mi a paradicsom, meg mi a kapa, körülbelül tíz évbe került eljutni odáig, hogy amikor a mexikói ENSZ klímacsúcs volt, akkor már az ENSZ-től kapott talán a kormány egyfajta meghívást vagy levelet, hogy ők úgy látják, igazán jó lenne, ha a Krisna-völgyben lévő Völgy Alapítvány részt venne a klímacsúcson, mert ők érdemben hozzá tudnak szólni a fenntarthatósághoz mint minta. Szóval a stand up comedytől a klímacsúcsig kb. 10-15 év vezetett el.
BP: Volt minta? Előtte jártatok valamerre Indiában, máshol a világon, hogy tulajdonképpen egy ilyen Krisna-falunak hogy kell kinéznie, és hogyan kell működnie?
GI: Voltak példák, természetesen nem mi vagyunk az első falu, az ISCOM-on belül, ahogy a mi szervezetünket hívják, de én nem tudok róla, hogy tanulmányutakra jártunk volna, hogy hogyan kell megcsinálni egy ilyen farmot.
BP: Gondolom, hogy aki oda levonult a birkaistállóba, az a negyven ember, ezt abszolút önként tette. Tehát nem úgy van, mint mondjuk a római katolikusoknál, hogy odavezénylik szolgálatra a papot. Itt mindenki önként ment?
GI: Szerintem, hogyha a római katolikus egyházban odavezénylik a papot, az is egyfajta önkéntesség. Ha nem akar oda menni, akkor nem fog odamenni, de elkötelezett az egyház felé.
Természetesen itt sem valami kényszer hatására ment bárki oda, hanem azért, mert szeretett volna segíteni. Az önkéntesség olyan szempontból mindenképpen fontos, hogy itt senki nem azért ment, mert valami fizetést kapott volna. Nem azért ment Somogyvámosra a Krisna-völgyet építeni, mert ez milyen jó karrierlehetőség, hanem tényleg önkéntes munkával építettük fel mindazt, amit ma lehet látni.
BP: Próbáltátok úgy gyűjteni az embereket, hogy valaki azért értsen mondjuk a paradicsomhoz, hogyha már ez így elhangzott vagy egyéb más szakmákhoz? Vagy ezt mind elkezdtétek tanulni?
GI: Az ideális biztos az lett volna, hogy rögtön van egy kertészünk, egy Krisna-tudatú kőművesünk. Szobafestő-mázolónk volt, de ő pont a tehenész lett valahogy – akkor még nem volt mit mázolni. Mire pedig már lett mit mázolni, addigra már ő volt a tehenészet oszlopos tagja. Azt kell mondjam, hogy általában ott helyben tanulta ki mindenki azt, amit kellett csinálnia.
Botanikus kert
Forrás: Isodyana_szent_kert5_540.jpg (540×405) (krisnavolgy.hu)
HZ: Azt is hozzá kell tenni, hogy most jelenleg van hulladékgazdálkodási mérnök, környezetgazdálkodási mérnök, agrármérnök, vidékfejlesztési agrármérnök, történész doktor. Még egy matematikus is, aki a textilműhelyt vezeti. Aztán persze vannak teológusok is. Eléggé sokan vannak Krisna-völgyben, akik már magasan kvalifikált szakemberek. Ami látszik is azon, hogy hogyan fejlődik most.
BP: Nemcsak az volt itt az igény, hogy szakmákat, különböző foglalkozásokat megtanuljatok, hanem az is, hogy ezeket valami módon továbbadjátok. Ez hogy áll most?
GI: Ez az elmúlt 3-4 évben kezd egyre jelentősebb tevékenységgé válni Krisna-völgyben. Mi is lelkesek voltunk rá, de praktikusan szinte a vendégeink követelték ki, hogy tartsunk különböző workshopokat. Az első, a leglogikusabb és legtermészetesebb az volt, hogy elkezdtünk kertészeti workshopokat és meditációs workshopokat csinálni. Kézműves workshopokat, művészeti workshopokat is szoktunk tartani. Szóval onnantól, hogy képzetlenek voltak azok a személyek, akik megérkeztek Somogyvámosra, elérkeztünk odáig, hogy már kifejezetten képzéseket tartunk nagyon sokfajta témában.
BP: Mennyi idő telt el addig, amikor a birkaistállót is kinőve már azt lehetett mondani , hogy krisnás szempontból a Krisna-völgy komfortossá, élhetővé vált, ahová már szívesen odaköltöznek a Krisna-tudatúak?
HZ: Én azt hiszem, hogy a komfortosságot azon lehet lemérni, hogy mikortól kezdtek a gyerekek születni. Mert egészen addig azt lehetett látni, hogy építjük, építjük, építjük a közösségnek, a családnak, a leendő családoknak, de még mindig nem voltak gyerekek. Aztán egy idő után, amikor Krisna-völgy elérte azt a szintet, hogy igazából már megfelelő körülményeket tud biztosítani, nemcsak a birkaistállót vagy az abban lévő kis helyiségeket, hanem megfelelő körülményeket tud nyújtani a családok számára is. Ha valaki eljön Krisna-völgybe, akkor már láthatja: több, mint 60 épület áll, lehetőség közösségi programokra. Számos dolog van most jelenleg Krisna-völgyben. A 2000-es évek közepére tehető, hogy nagyobb mennyiségben kezdtek születni a gyerekek, és már nem az volt csak, hogy egy odaköltöző család hozott magával egy gyereket.
BP: Ez nagyon fontos, mert hiszen szó volt róla, hogy Somogyvámos egy kihalóban lévő település volt, itt pedig akkor pont az ellenkezője kezdődött el.
HZ: Van egy kedves antropológus, néprajzos, szociológus ismerősöm, a Pécsi Egyetemen tanít, ő mondta, ahhoz, hogy egy település hosszú távon fenntartható legyen, szükség van három dologra. Egy templomra, egy oktatási intézményre és egy helyre, ami azt biztosítja, hogy az emberek össze tudjanak járni. Régi településeken ez lehetett a kocsma vagy bármi ilyesmi. És ez a három dolog ne ugyanaz legyen. Ha nézzük Somogyvámos települést, akkor egy kihalóban lévő vagy elnéptelenedő településből igazából egy olyan településsé vált, ami megtartotta a létszámát. Most jelenleg a Krisna-völgyben él 130 Krisna-hívő. Somogyvámos településen pedig azon a 130-on kívül lakik még 200. Somogyváron, a szomszédos településen lakik másik harminc. Szóval a Krisna-hívő közösség létszáma Somogyvámos vagy Krisna-völgy környékén a 300-350 főt is eléri. Ami biztosította a településnek azt, hogy ott legyen orvosi ellátás, Krisna-hívő volt a háziorvos eléggé sokáig, amíg el nem ment szülni. Ha csak Somogyvámos települést nézzük, és nem a környék krisnásságát, akkor Somogyvámoson van két óvoda, két általános iskola. Az egyik az egy krisnás általános iskola, az egyik óvoda is krisnás óvoda. Van egy gimnázium, ami Krisna-völgyben található. Aztán van két ABC, két darab bolt, egy picike településen! Van két kocsma, egy orvosi rendelő. Szóval a település igazából egy komoly, élő, növekvő, dinamikus településsé vált a 80-as évek végi elvándorló, csökkenő létszámú településből.
Srí Prahláda Általános Iskola
Forrás: DJI_0733.jpg (1000×563) (krisna.hu)
BP: Megürült ingatlanokat is tudtatok megvásárolni? Vagy ez nem is volt cél?
HZ: Hát a legelső ingatlan a faluban lévő egyik ház volt. Tehát vettünk akkor a faluban is egy házat. Most a faluban lévő épületek, amiben Krisna-hívők laknak, azok Krisna-hívők magántulajdonában vannak.
BP: Arról még nem volt szó, hogy mielőtt ti oda megérkeztetek, Somogyvámos milyen vallású település volt, és volt-e templom?
HZ: Ez egy másik fontos dolog. És mindazzal együtt, amit elmondtam, hogy mi található Somogyvámoson, három templom van. Van egy katolikus, egy evangélikus és egy krisnás. És mind a három közösség élő közösség, az evangélikus közösség is egy komolyan élő, összetartó közösség, a katolikus közösség is az, meg hát természetesen a krisnás közösség is.
BP: Velük hogy sikerült kapcsolatot kialakítani?
HZ: Én azt hiszem, hogy nagyon jó kapcsolat van mindenkivel, aki a településen van. Vallástól, egyházaktól függetlenül, és egyébként pedig nagyon jó kapcsolatunk van az ott lévő vallási vezetőkkel.
BP: Tehát vallási ellentétek a kezdetektől fogva nem voltak.
HZ: Nincsenek, nincsen ilyesmi. Régebben voltak ezek a hangok, amiről szó esett korábban, de nincsenek vallási ellentétek.
BP: Nem véletlenül firtatom ezt a kérdést, mert én gyerekkoromban egy olyan faluban nőttem föl, ahol a falu volt a református, a sor volt a római katolikus, és volt az erdő, tehát három részből állt a falu, az erdő vegyes volt. Minden évben volt vallási okokból valami gyilkosság – tehát két keresztény egyház között is történt ilyesmi.
HZ: Ez egy eléggé extrém dolog, nálunk ilyesmi nem volt. Én benne vagyok az önkormányzati testületben képviselőként. Érdekes, hogy minden évben jön a helyi rendőrkapitány, aki felelős ezért a területért, Somogyvámosért is, és minden egyes alkalommal elmondja, hogy nagyon szeret Somogyvámosra jönni, mert itt gyakorlatilag nem tud beszámolni arról, hogy lenne bármiféle atrocitás vagy bármi ilyen dolog.
BP: Hála Istennek.
Kicsit foglalkozzunk a tervekkel, a jövővel. A somogyvámosi Krisna-völgy még továbbfejleszthető, most méretre is gondolok, nem csak tevékenységre, vagy ott már nincsenek ilyen tervek, hanem vannak olyan tervek, hogy máshol is épüljenek hasonlóak?
HZ:A terv mindenképpen az, hogy Krisna-völgy fejlesztése nem áll meg. Számtalan lehetőség van még, hogy milyen irányban kell továbbfejleszteni. Nekünk az egyik fontos alapelv, amiről korábban beszéltünk, az egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás. És az egyszerű életmódhoz hozzátartozik az, hogy a Kárpát-medence hagyományos magyar paraszti gazdálkodását, fenntartható gazdálkodását meg lehessen őrizni. Ez rendkívül sok kutatást, összeírást, technológiák elsajátítását, azok tanítását, átadását jelenti mások számára. És én azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb cél vagy vízió, fogalmazzunk így, az a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság, ahogyan Krisna-völgyben ezt mi megéljük, ahogyan mi ezt gyakoroljuk, annak a tudományos módon és másolható módon való leírása, majd pedig átadása mások számára. Egy komoly kutatási-fejlesztési, illetve egy komoly, a széleskörű társadalom számára működőképes oktatási programban gondolkodunk. Beszéltünk arról, hogy van óvoda, általános iskola, gimnázium, sőt az egyháznak van főiskolája is, tehát gyakorlatilag születéstől kezdve a gyermekeinket, illetve a közösségünket is fenntartható módon, egy fenntartható életmódban és fenntartható gondolkodásmódban tudjuk nevelni, vagy ilyen módon tudjuk élni az életünket. Azt hiszem, hogy ez egy sarkalatos pont. Krisna-völgy mostanra egy megfelelő mintává vált, de másolható modellé kell válnia. Számtalan olyan közösség vagy közösségi kezdeményezés található a világon, akik elmélkednek arról, hogy mit lenne jó csinálni. Krisna-völgy nem elmélkedik. Krisna-völgy megmutatja, hogy mit kell csinálni.
Aratás az Öko-völgyben
Forrás: Tanfolyam: Aratás ökofalu-módra – Öko-völgy Alapítvány (okovolgy.hu)
BP: Most már gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy mindenféle szakember rendelkezésre áll, és minden, akár önerőből, megoldható. De hát azért a fejlesztéseknek nyilván van anyagi vonzata, tehát kellenek források. Például az, hogy körbe van kerítve az egész. Nyilván ahhoz azért kellett venni szögeket, meg mit tudom én miket. Miből van? Tehát bevétel miből van? Az már kiderült egyébként az eddigiekből, bár rákérdezni nem kérdeztem, hogy a turizmus nyilván nem egy elhanyagolható bevételi forrás. Gondolom, hogy ha odamennek az emberek, akkor ott azért költenek is, vesznek, vásárolnak.
HZ: Évente ott van 25-30 ezer turista, tizenkétezer zarándok, ezen kívül vannak saját fejlesztésű termékek, van egy méhészet, van egy konzervüzem vagy egy befőzőüzem, ahogy mi hívjuk. Emellett Magyarországon a Krisna-tudatú hívők közössége a negyedik legtámogatottabb egyház az egy százalékot tekintve. Ezzel együtt azt is lehet látni, hogy számtalan Krisna-hívő van Magyarországon, számtalan szimpatizáns, akik segítik adományaikkal a Krisna-völgy működését is, meg általában véve a többi központunkat, ami Magyarországon ugye nemcsak Krisna-völgy, meg Budapest, hanem jó pár más város is. És ilyen módon próbáljuk megfelelő gazdasági alapokra fektetni a fejlesztést. Ami egy nagyon fontos dolog, hogy a fejlesztés sosem nőheti túl magát a fenntarthatóságon. Amennyiben ez megtörténik, ott akkor egy összeomlás indul útjára – már nem fenntartható. Fontos kifejezés a fenntartható növekedés, kérdés, hogy egy zárt rendszerben meddig lehet növekedni. Hogyha most visszatérünk csak a környezeti fenntarthatóságra: Krisna-völgy területe limitált, a biológiai kapacitás a korlátja annak, hogy milyen módon tud növekedni a továbbiakban, és hogy ne álmodjunk nagyobbat, mint ami megvalósítható. Amihez hozzátartozik az is, hogy a megfelelő szükségletek sokkal fontosabbak, mint az egyéni igények. A szükségleteinket kordában tudjuk tartani. Most húsvét van, nagyszombat – idáig elvezetett egy komolyabb böjti időszak, ami az önmegtartóztatást szimbolizálja és jelenti. Nekünk ez az önmegtartóztatás az életünk minden pontján ott kell, hogy legyen, különben az igényeink fognak minket befolyásolni, és nem pedig a szükségletek.
BP: Úgy húsz év múlva milyen lesz a Krisna-völgy?
HZ: Én azt hiszem, hogy húsz év múlva Krisna-völgy egy olyan európai szintű fenntarthatósággal kapcsolatos oktatási és képzőközpont lesz, ami modellszintű, és mások számára is másolható.
BP: Nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttetek és vendégeink voltatok.
Szerző:
Berek Péter népművelő, a Lágymányosi közösségi Ház és a Budavári Művelődési Ház volt igazgatója, a Közösségfejlesztők Egyesületének alapító tagja, a Civil Rádió egyik alapítója, műsorvezetője, korábbi főszerkesztője.
