Miért érdemes megbecsülnünk a Hajógyári-szigetet?
Az elmúlt hetekben sok szó esett a Hajógyári-szigetről a hazai sajtóban, miután napvilágot láttak a kormányzat árvízvédelmi beruházásáról szóló tervei, amelyek szerint mobilgáttal vették volna körül a területet. Az elképzelés azért is tűnt zavarosnak, mert annak szükségességéről, okáról semmilyen információt nem szolgáltattak, csupán annyi derült ki, hogy egy kajak-kenu központot építenének ezen a részen. A megvalósítás hatalmas természetpusztítással, számos itt élő faj eltűnésével járt volna, mindamellett, hogy a beruházás több, mint 100 év alatt térülhetett volna meg.
A beépítési tilalom mellett érvelt az ellenzéki, és az előző kormánypárti polgármester is
A tervek ellenállást váltottak ki mind a helyi lakosok, mind a környezetvédők részéről. Július 8-án az Óbudai Kutyások Egyesülete és a Hajógyári Kutyások közössége szervezett demonstrációt, amelyen a kerület ellenzéki polgármestere, dr. Kiss László is részt vett, és amely eseményen élőlánccal fejezték ki ellenállásukat a résztvevők. A WWF Magyarország petíciót indított a sziget tervezett beépítése ellen, amelyet ezen cikk megjelenéséig (október 4.) több, mint 10 000 fő írt alá.
Az események folyományaként Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a július 30-i Kormányinfón bejelentette, hogy a Kormány nem támogat semmiféle beruházást a szigeten.
Miután a bejelentést követően szeptemberben a gyakorlatban még nem látszódott, hogy valóban elálltak volna a tervtől – mert a Pest Megyei Kormányhivatal nem szüntette meg az engedélyezési eljárást – a Fővárosi Közgyűlés augusztusi ülésén is tárgyalták a kérdést. Mivel a Hajógyári-sziget érintett területén a Fővárosi Önkormányzat, valamint Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata is tulajdonos, felvetődött, hogy amennyiben az engedélyezési eljárást nem függeszti fel a Kormányhivatal, építési tilalmat rendelnének el a területen. Erre egyébként a III. kerület előző, kormánypárti polgármestere, Bús Balázs is javaslatot tett az ügy kapcsán rendezett lakossági fórumon.
Végül szeptember 23-án lezárult a folyamat, mert az Országos Vízügyi Főigazgatóság visszavonta a Hajógyári-sziget árvízvédelmi fejlesztésére vonatkozó kérelmét.
A városi környezet fogyatkozó kincsei: a természetes élőhelyek
A történtek sokunk figyelmét felhívhatták arra, hogy mekkora jelentősége is van annak, hogy egy-két, ember által nem háborgatott, természet lakta, békés sziget még található a sűrűn lakott városi környezetben is, ahová a nyugalomra, csendre vagy baráti sétákra vágyók bármikor ellátogathatnak.
Amikor környezetvédelemről vagy klímaváltozásról beszélünk, sajnos nem sokszor van okunk arra, hogy pozitív vagy derűs hangvétellel tárgyaljuk a történéseket. A mostani eset alkalmat teremt arra, hogy ne egy pusztító beruházás terve, hanem önmagában a természeti értéke, annak megléte irányítsa rá figyelmünket a Hajógyári-szigetre.
Alapvetőnek, hétköznapinak, vagy mondhatjuk úgy is, természetesnek vesszük, hogy apró ökoszisztémák, szigetek találhatók a Dunán, noha korunk egyre veszélyeztetettebb területei közé tartoznak az ilyen és ehhez hasonló természetes élőhelyek.
„Egy városi területen belül igen nagy értéket képviselnek a zöldfelületek (…). Jelenleg az egész világon az a tendencia jellemző, hogy az emberiség fele már városokban él, és ez csak növekszik, tehát a század végére már lehet, hogy az emberiség 70%-a városokban fog lakni. A városokban eleve jellemzőbb egy nagyobb beépítettség, ami az úgynevezett káros hősziget hatást eredményezi, ami azt jelenti, hogy egy belvárosi beépített területen akár 2-6 ºC fokkal is magasabb lehet a hőmérséklet, mint a külterületeken.”
Előzőket már Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője nyilatkozta a Civil Rádió Reggeli című műsorában, 2020. október 3-án. Beszélgetésünkben ezúttal arra fókuszáltunk, milyen természeti értéket is képvisel a Hajógyári-sziget, mi a szerepe a városi ökoszisztémában, miért fontos megóvnunk azt, vigyáznunk rá és lakóira, akik közt denevérfajokat, hódokat és énekesmadarakat is találunk.
Ezúttal tehát legyen a hír fókuszában a már meglévő és annak saját értéke, eredeti formájában. Tegyünk egy kísérletet arra, hogy jelentős értéket látunk valamiben, amelynek meglétét hétköznapi természetességgel kezeltük. Ajánljuk az érdeklődőknek a továbbgondoláshoz az itt meghallgatható, Samu Andreával készített rövid interjúnkat:
