Amikor nyolcadikos voltam, a március nyolcadikát megelőző hétfőn az osztályfőnökünk hamarabb befejezte az első órát, a lányokat kiküldte szünetre, a fiúkat pedig maga köré gyűjtötte tanácskozni. Utóbb kiderült, nyomatékos felszólítást kaptak arra, hogy gondoskodjanak a nőnap kreatív, egyben méltó megünnepléséről. Ő például egy ízléses nőnapi szettre gondolt: egy cuki plüssfigura, egy szép könyv, és persze virág. Erre a célra átadott nekik egy, a mi mércénk szerint tetemes összeget az osztálypénzből. IVÁN ILDIKÓ írása.
Március nyolcadikán, az első óra előtt minden lány padján ott hevert az ajándék: egy csipogós gumitigris, egy ki tudja honnan szerzett, de nyilvánvalóan ingyenes brosúra, „A szépség titkai” címmel, amely sminkelési tanácsokat tartalmazott, és egy szál fonnyadt fehér szegfű. Az osztályfőnöknek a torkán akadt a szó a felháborodástól, mi röhögtünk, és megköszöntük. Az orosz iskolában nyolcvannyolcban a lányoknak tilos volt nadrágot viselniük, viszont szabad volt sminkelni. Volt is szinte mindenkinél legalább púder vagy szemhéjfesték. Az első szünetben páran találkoztunk a lányvécében, és az útmutatónak megfelelően kisminkeltük a gumitigriseket. Szépek lettek, fotó sajnos nem készült.
Mint kiderült, a fiúk nem sóherek voltak, csak racionálisak, mint egyszeri önkormányzat az EU-támogatás elköltésekor. A nőnap utáni első iskolai diszkó kicsit unortodoxra sikerült. Ennek a programnak az alkoholellátása általában kimerült az általam egyébként utált, titokban töménnyel feljavított szénsavas üdítőkben. Most viszont már az első szám után mellém lépett egy fiú osztálytársam, és minden kommentár nélkül húzni kezdett az aula homályba boruló része felé, a lépcső alá. Mielőtt még bármi rosszra (vagy jóra) gondolhattam volna, láttam, hogy ott áll az osztályunk egész használható része. Pár pillanattal később valaki a félsötétben a kezembe nyomott egy három decis műanyag poharat, tele édes pezsgővel: „Boldog nőnapot!” A mai gusztusomnak az édes pezsgő még a vodkás málnaszörpnél is gyalázatosabb ital, de akkor mégis olyan volt, mint egy kóstoló a felnőtt életből. Ami abban a pillanatban nem is tűnt olyan reménytelen ügynek.
Ne ünnepeljetek minket, csak ne álljátok el előlünk a fényt a széles vállaitokkal, és ne taszigáljatok minket a hátsó sorba, ha majd bontani kell a falakat. A többit mi megoldjuk.
Szép napot az összes kromoszóma-variációnak.
*
forrás: Iván Ildikó facebook-oldala
