A Civil Rádió Méltóságkereső címmel kialakuló hazai programjában a jelenség „megragadását” szándékunk szerint a szokásoshoz képest megfordítva értelmezzük, azaz nem valami elleni címet választottunk programunknak, hanem pozitív irányt, a valamiért való küzdelmet. Úgy, hogy nyíltan szembenézünk azzal, hogy a méltóságra a legnagyobb veszélyt a gyűlöletbeszéd és az ehhez szorosan kapcsolódó magatartások jelentik.
Ebben a programban elsősorban nem a médiát, hanem saját hallgatóinkat, a társadalmat, a felelős egyéneket, szervezeteket, intézményeket szeretnénk párbeszédre és társul hívni a közbeszéd befolyásolásának ürügyén. Tehát nem azt nevesítjük, hogy „azok” miért és hogyan folytatnak gyűlöletbeszédet, hanem a magunk által megtehető lépéslehetőségeket, annak esélyeit keressük.
Saját magunkkal, barátainkkal, a hozzánk közelállókkal kezdenénk. Nagyon fontos szándékunk, hogy a Civil Rádiót „csinálók” köre is erősen a célcsoportunk legyen, azzal a meggyőződéssel, ha ezzel a kérdéssel érdemében és körültekintően foglalkozunk, azzal szélesebb értelemben a saját megújulásunkhoz, önmagunk „megemeléséhez” is nagyban hozzájárulhatunk.
Hogyan látjuk, mit tartunk erről a jelenségről?
A különféle okokból (kisebbségi- vagy éppen felsőbbrendűségi érzés, saját kudarcok okának másra való kivetítése, többnyire bűnbakképzéssel, az előítéletekből, frusztrációból) kialakuló gyűlöletbeszéd, a gyűlölet megnyilvánulások tipikus képlete, hogy összetett és igen bonyolult kérdésekre leegyszerűsített és általánosító válaszokat és ehhez kapcsolódó viselkedést kreál. Majd pedig a felborult normarendszerben kívülről valamilyen legitimációt (megerősítést) kap. Azt is állítjuk, hogy a gyűlöletbeszéd és az erősen megosztó magatartás nagyon szoros kapcsolatban állnak, legtöbbször átfedik egymást.
Mi egy toleráns és méltóságot biztosító, a párbeszédet középpontba helyező társadalomról vizionálunk, amihez fontosnak tartjuk alaposabban körbejárni, megérteni, hogy milyen okok éltetik, táplálják, erősítik ezt a negatív jelenséget. Ha ezzel valamennyire tisztába jövünk, reményeink szerint akkor tudhatunk az okok megváltoztatásáért szót emelni, s tudjuk azokat az utakat megkeresni, amelyek kedvezőbb irányba mozdítják a jelenséget.
A közös megismerési, feltárási munka segítheti, hogy tartós folyamatként és minél szélesebb összefogásokkal igyekezzünk a méltóság megtalálásának és megőrzésének a jelenségével foglalkozni.
A mindennapi életben kínálkozik a lehetőség, hogy tőlünk távoli – így megváltozhatatlannak tűnő, személyekre, szereplőkre hárítsuk a felelősséget, akikre nem tudunk hatással lenni; másfelé mutogassunk, s közben sajnálkozással-megbotránkozással, de valójában passzívan ítélkezzünk.
Meggyőződésünk, hogy mindannyiunknak a saját szerepében, s a közvetlen környezetét jelentő tágabb közösségében – szervezeteiben lehetne a legtöbbet tennie, sőt gyakran a települési és hasonló közegekben is közéleti szerepet kell vállalnia a változáshoz.
Ezzel persze nem tagadjuk, hogy minél szélesebb hatalommal rendelkezik valaki, minél nagyobb a beleszólása a közösség ügyeibe, annál nagyobb a felelőssége ebben a folyamatban.
A Méltóságkereső programban szövetségeseket keresünk.
Számtalan olyan civil szervezetet ismerünk – akikkel rendszeresen foglalkoztunk eddig is műsorainkban -, akik profiljukként érintettek ebben a küzdelemben: nyilván a velük való összefogást is keressük. Léteznek ma is hasonló célú programok ezeket is szükséges feltárnunk és megvizsgálni, lehetséges-e valamelyest összehangolni a közös céljainkat jelentő működéseket.
Az elmúlt hónapokban kb. 40 olyan érdekes embert kerestünk meg, akikkel ebben a kérdésben közös gondolkodást reméltük. A megkeresetteknek – akik többen a korábbi időszakban a Civil Rádióban a Hét emberei voltak – közel kétharmada válaszolt pár sorban, vagy hosszabban két kérdésünkre:
1) Milyen kiváltó okokat/társadalmi folyamatokat látsz, melyek a gyűlöletbeszéd kialakulását, erősödését okozzák?
2) Szerinted mit kellene tenni ahhoz (akár apróságot is), hogy kedvezőbb irányba mozduljanak a dolgok?
Válaszaikban jórészt egymást megerősítették, s persze egyedi megközelítések is akadtak bőven. A teljes válasz-gyűjteménnyel – amelynek kapcsán ennyi emberrel szót váltottunk erről a fontos kérdésről – önmagában is fontos és izgalmas párbeszéd alakult. Ha nem is fogalmazódott meg ’A megoldás’, az egyszerű válaszok és megoldások konkrét lépéssorozata; de igen értékes folyamat indult a felelős magatartás lehetőségeinek keresésében, amelyek a méltóság megerősítésében segíthetnek. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk nekik.
A beérkezett válaszok markánsabb részleteit csokorba gyűjtve, rövid összesítésként mellékletként csatoljuk.
A munkacsoportunkban eddig megfogalmazott konkrét lépésterveinkről:
- szövetségesek megtalálása – együttműködések keresése,
- kiadvány – weboldal létrehozása, ahol különféle érdekes, esetleg ismert és elfogadott emberek megnyilatkozásaiból összeállítást szerkesztünk (amilyenek az eddig érkezettek is);
- felkeresni ebben a témában civil szervezeteket, s velük beszélgetéseket kezdeményezni;
- műsorokat tervezni a fentiekből, érdekes spotokat a „Méltóságkereső” programról,
- műhelytalálkozókat, rendszeres kávéházi beszélgetéseket szervezni alapvetően a CR önkénteseinek, de más érdeklődőknek is;
- a méltóságkeresés ügyében különféle akciókat, eseményeket, cselekvéseket kezdeményezni, vagy másokéhoz kapcsolódni ebben a témában,
- nyelvészekkel beszélgetés arról, mitől/mikor kirekesztő a nyelvhasználat,
- „Tiszta beszéd” vagy hasonló „emelkedett” névvel címet alapítani és évente 3-4 embernek nyilvánosan átadni.
Méltóságot mindenkinek!
Budapest, 2017. május
Brüll Edit, Németh Péter, Péterfi Ferenc
a Civil Rádió szerkesztői
Melléklet
Összeállítás, részletek az okokként, eredetként fogalmazott válaszokból:
az önbizalomhiány, a pozitív jövőkép hiánya, előítélet elhatalmasodása, kiábrándultság; a „gyűlölet szabadsága”; féligazságok; felelősség áthárítás, frusztráció-irigység; állandó harcban állás, örökös ellenségkeresés, hatalmi uszítás,tudatos manipuláció; a társadalom megosztottsága; populizmus; a feszültség, félelem eluralkodása,kudarcok; hamis összetartozás-érzést kaphatnak azok, akik együtt gyűlölnek; rossz kulturális örökség, oktatás elégtelensége, családi minták hiánya; a „Messiásnak” – egy megoldó erős erőnek a keresése a megoldatlan bajokra; az ember alapállapota, amit jó esetben lefojt a kultúra; az emberek azt gyűlölik a leginkább, akit nem ismernek, akit mások felcímkéztek nekik, de amikor valós emberi történetekkel találkoznak, akkor elgondolkodnak;
politikusok nemzedékeinek mulasztása; egyáltalán nem politikai oldalfüggő; régebben a szélsőségeknek nem volt sajtója; elfogadottá, némelykor kifejezetten támogatottá válik a gyűlölet kifejezése; a vádakkal, a rosszal való azonosulás a bántó, kritikus magatartást hozza elő – a jóval való azonosulás építőmunkát igényelne; „melósabb volna testmozgással (a társadalomban alkotó közösségben) oldani a stresszt, hosszú távon hatásosabb is”;
az egyházak ahelyett, hogy a pártos politikán felül állva kritikát gyakorolnának pl. a gyűlöletbeszéd jelensége felett, maguk is beállnak a sorba; FB és általában az internet erős generáló hatása; mainstream kommunikációs csatornák kiemelt felelőssége…
Ízelítő a ’lehetséges lépések a megoldáskereséshez’ – válaszokból:
a politikai elit teljes cseréje;olyan „jó hatalom” amely az alkotó erőket emeli ki és hozza helyzetbe; ismeretterjesztő beszélgetések, műsorok; képzések – edukáció, tréningek, oktatási programok minden korosztályban; béke; „mindenütt gyógyítani és tanítani kell”;
tények és előzmények objektív bemutatásának-feltárásának példái; olyan légkör, ahol van hiteles törekvés a tárgyilagosságra; higgadtság és tények, az általánosítás helyett konkrét dolgok megvizsgálása;ideális értékek meghatározása – felmutatása; pozitív célok kiemelése; reménytelen, hogy a gyűlöletkampány ellen egy ellenkampánnyal válaszoljunk, soha sem lesznek összemérhetők az erőink; a gyűlöletbeszéd fő ellenszere a jó beszéd, jóakaratú beszéd; a TISZTA BESZÉD; a kifejezések tisztázásának szándéka- lévén fogalmak, gesztusok sokasága veszejtette el eredeti jelentését a manipulációk során;
olyan miliő kialakítása, ahol elérik egymást az emberek, ahol tudnak véleményt cserélni; párbeszéd kezdeményezések felkarolása, vitakultúra fejlesztése, deliberációs folyamatok; úgy belemenni dialógusokba, hogy felvállalom annak kockázatát, hogy a végén az én igazamat meg kell osztanom – vagy éppen alárendelnem a másikénak; ökológiai kérdéseket helyeznék egy ilyen program fókuszába (is), ezen keresztül teremtenék közös platformot; önismeret – önreflexió; a kooperáció békés szigeteit összehozni; empátia fejlesztése, együttműködési helyzetek, a különféle értékrendűek között- közös feladatmegoldások;
„A mi klubunkban ahová érdemes tartozni, nem szokás így beszélni”; nem szalonképes és legális az ilyen magatartás; határozottan deklaráljuk, hogy mit gondolunk a gyűlöletbeszéd jelenlétéről és hátteréről; önmagunkkal kezdeni;
megtanítani az adás kultúráját – habitusát; „a gyűlölet elsősorban a gyűlölködőt károsítja, a gyűlölet-beszélőt sem gyűlölhetjük”,„a gyűlöletbeszéd áldozatai többnyire maguk is gyűlölnek másokat”; az „erős is forog, mint a henger, Mely úttestet simít s dübörög, de nem mer Fölsírni sírva: Fáj az oldalam.”- Az erős is elfárad, gyengül, s végül kiszáll a történetünkből.
Ifjúsági kezdeményezések felkarolása; azok a bizonyos kis körök: támogatni, ápolgatni, csinálgatni kell őket; legyenek olyan fórumok, ahol a beszédnek és kommunikációnak egy másfajta kultúrája folyik. Pl. riportok olyan emberekkel, akik gyűlöletbeszéd tárgyai, az ő életsorsuk bemutatása, valós emberi történetek felmutatása; „kellenek olyan terek, felületek, pl. rádió műsorok, média, blogok stb. – amely ezt a gyűlöletspirált azzal próbálják csillapítani, hogy bennük teret adnak a NORMALITÁSNAK”; példamutató emberek, sokat szereplő figurák bevonása egy kampányba, történetek gyűjtése-mesélése;évente átadott elismerések/díjak alapítása; alternatívák keresése – jó példák felmutatása;szűkíteni a kommentezés lehetőségét;szakmai konferencia szervezése.
