Norvégiai tanulmányutunk legnyugatabbi interjúja volt ez. Sokkal fontosabb azonban, hogy Elin számos emberi tényezőre felhívta a figyelmünket a green care szolgáltatások kapcsán, amelyek nélkül nem is érdemes egy gazdának ilyen fába vágnia a fejszét. Sejtettük, hallottuk már az ezt megelőző interjúkban is, ő azonban számos jó példával érttette meg velünk a megfelelő hozzáállás fontosságát.
A farmról
Elin édesapjától örökölte a Fjell-ben lévő kis gazdaságot. Kezdetben teheneket tartottak, tejet értékesítettek, ám hamar kiderült, hogy a kicsiny terület és a tej nyomott piaci ára miatt rövid időn belül váltaniuk szükséges. Férjével mindketten a munkájuk mellett, szabadidejükben látták el a tehenészet körüli feladatokat, közös álmuk volt, hogy főállásban dolgozzanak a gazdaság felvirágoztatásán. Elin ekkor négy gyereke nevelése mellett pedagógusként dolgozott egy iskolában. Az ottani és saját gyerekei problémái, nehézségei láttán ráébredt, hogy kis, családi gazdasága kitűnő oktatási, fejlesztési terepként szolgálhatna a tantermi körülmények között haloványan teljesítő tanulók számára.
A kezdetekről
Az ötlet megszületett, és 2003-ban, pontosan 12 éve elindult az Ulveseth-Tunet Aktivitetsgard.
2003-ban kezdeményezése még újszerűnek számított, szinte senki sem ismerte a care farming módszerét, jótékony hatásait, így számtalan kilincselés, megkeresés, beszélgetés árán kezdhette meg a munkát az első néhány tanulóval.
„Rengeteg ajtón bekopogtattam, rengeteg embernek meséltem az ötletemről, de ekkor a kormány még nem állt a care farm mozgalom mögé. Nem igazán értették, hogy mit akarok… A tanárok szkeptikusak voltak, azt mondták, hogy a farmon történő foglalkozások a szegregációt növeli majd a problémásabb gyerekek és a tanteremben maradt társaik között. Én viszont a saját gyerekeimen láttam, hogy mennyit ad nekik az, hogy velünk együtt dolgozhatnak a farmon, hogy értelmes munkát végezhetnek, hogy a szabadban lehetnek, hogy láthatják a munkájuk eredményét. Azoknak a gyerekeknek, akik nehezebben tudnak koncentrálni a tanórán, akik lassabban fejlődnek a társaikhoz képest, egyszerűen ideálisabb a learning by doing módszer, amikor a gyerkőcök a sok-sok élmény, tevékenység révén sajátítják el az elméleti ismereteket.”
Ma már egyszerűbb a helyzetük, hiszen a kormány támogatja a care farming ügyét, és az elmúlt 12 évben nagy népszerűségre tettek szert; a hét öt napján teltházzal működnek. A helyi iskolák, az önkormányzat, a NAV (a norvég szociális és jóléti ellátórendszer központi intézménye) gyakran irányítják hozzájuk a tanulási nehézséggel, viselkedészavarral küzdő gyerekeket, fiatalokat, sőt újabban a pszichés betegségekkel küzdő felnőtteket is.
A jelenről
A farm bevételeinek 90 százaléka a care farming foglalkozásokból adódik, míg a fennmaradó 10 százalékot a báránytenyésztés adja. A bárányokat az öt környékbeli gazdával elindított kis, lokális vágóhídon dolgozzák fel, ami megkönnyíti a helyi értékesítést. A kezdetekkor még a bárányvágást is beemelte a tevékenységek közé, így a tanulók megtanulhatták, honnan származik a hús. „A gyerekek érdeklődve figyelték, hogyan dolgozzuk fel a bárányhúst, a szülők többsége, viszont kiakadt, azt mondták, hogy ez túl durva… Azóta nem erőltetjük… Aki kíváncsi, azt szívesen elviszem a vágóhídra.”
2008 óta férjével ketten vezetik a foglalkozásokat, heti egy nap egy hölgy segíti munkájukat.
A nyár folyamán egy műtéten esett át Elin, ami miatt nehézkesen tud járni. „Egész nyáron alig tudtam dolgozni, nem tudtam előkészülni a szeptemberi kezdésre. Ha egyikünk megbetegszik, akkor elmaradnak a foglalkozások. Jelenleg nincs olyan emberünk, akire rá tudnánk bízni a munkánkat.”
Már egy ideje keresik a megfelelő munkatársat, de az eddigi jelentkezők nem igazán feleltek meg Elin elvárásainak: „Szakképzett, speciális pedagógusok jelentkeztek az álláshirdetésre, de ennél a munkánál nem a képzettség a fontos, hanem a személyiség. Mennyire szeret emberekkel dolgozni, milyen jó emberismerő, mennyire könnyen olvassa az emberek szükségleteit, igényeit, problémáit, mennyire tud természetesen viselkedni a segítőkkel, mennyire tud figyelmes, támogató, odaadó lenni velük. Hát, ezek a fontos kérdések. Sok olyan érett személyiséggel megáldott farmert ismerek, akik kenterbe vernék a legtöbb fejlesztőpedagógust. Olyan a kisugárzásuk, olyan a személyiségük, egyszerűen jól bánnak az emberekkel, mégsem mernek inn pa tunet foglalkozásokat tartani, mert attól félnek, hogy képzettség hiányában nem tudnák jól végezni a munkájukat. Szinte bárki képes megetetni egy bárányt, de nem mindenki képes jól bánni az emberekkel.”
Az Ulveseth-Tunet Aktivitetsgard mindennapjai
A gazdaság területén bárányok, tyúkok, lovak, kutyák kapnak helyet, akik fontos szereplői a care farming foglalkozásoknak. A farmra érkező emberek elsősorban olyan feladatokat kapnak, amelyek szorosan kötődnek a gazdaléthez: etetés, kerítés javítása, festés, szerelés, favágás, kistraktor vezetése. Emellett, persze nem maradhatnak el azok a tevékenységek sem, amelyek célzottan erősítik a testet és a lelket: lovaglás, horgászás, túrázás, evezés, közös edzés az edzőteremben, pingpongozás, kisállatok ellátása stb.
A gyerekek és a felnőttek esetében is a napi rutin kialakítása a cél amellett, hogy „a jókedvű munkavégzés közepette mindenki azt érezheti, bátran adhatja önmagát.”
A gyerekekkel – Elin tapasztalata szerint – az elméleti oktatással érdemes indítani a napot. A tanulókat kitűnően lehet motiválni a közelgő szabadtéri, gyakorlati feladatokkal. „A humor a munkám leglényegesebb összetevője, viccelődünk, előfordul, hogy a feladatok ellátása során angolul beszélünk, sokat nevetünk, közösen új angol szavakat tanulunk.” A foglalkozások megtervezésébe Elin az iskolát is bevonja, folyamatosan egyeztet a gyerekekkel dolgozó pedagógusokkal és pszichológusokkal.
A felnőttek esetében a legfontosabb az önbizalom megerősítése. A napot az Elin által berendezett, jól-felszerelt tréning szobában indítják, ahol egy órán keresztül közösen edzenek. A depresszióval, szorongással, önértékelési problémával küzdő emberek ritkán veszik rá magukat, hogy edzőterembe járjanak, ahol nap, mint nap találkozhatnak a náluk „sikeresebb, szebb, vékonyabb, bo
ldogabb embertársaikkal”. Elin tréning termében más a helyzet: itt mindenki ugyanabban a csónakban evez. Ismerik és elfogadják egymás problémáját. „Felszabadítóan hat rájuk, mikor szembesülnek azzal, hogy mások is hasonló cipőben járnak. Az edzés, a közös kirándulások, az elfogadó közeg, a közösséghez tartozás érzése egy sor jó folyamatot indít el az életükben: barátságok szövődnek, együtt járnak túrázni, edzeni. A segítségünkkel egyszerűen előrébb lépnek az életükben”.
Amikor a segítők részt vesznek a farm munkájában, a gazdaság produktivitása háttérbe szorul, a központban a segítők fejlődése áll. Előfordul, hogy Elin és férje a segítők távozása után látják el a gazdaságban felmerült feladatokat.
„Nem az a lényeg, hogy minden munka időben, pontosan el legyen végezve, hanem az, hogy a segítők minden alkalommal lépéseket tegyenek az önállóbb élet felé.”
Kikkel találkozhatunk Elin farmján?
A hét során megfordul a farmon egy 21 éves fiú, aki ugyan nem képes az önálló munkavégzésre, de itt a saját tempójában, nyugodt körülmények között, Elin és férje segítségével teljesítheti farmon (az ő „munkahelyén”) felmerülő feladatokat.
Egy fiatal lánnyal is találkozhatunk, akit kezelhetetlen viselkedése, dühkitörései miatt kirúgtak az iskolából. Heti négy napot tölt Elinnel, amikor is a közös tanulást, elméleti oktatást követően együtt látják el a gazdaság körüli munkákat, az állatok gondozását, etetését. A lányt kiválóan lehet motiválni a szabadban végzett, fizikai munkával, legfőképp a lovaglással.
Elin olyan tanulókkal is dolgozik, akik egyáltalán nem viselik jól a túlontúl teoretikus norvég oktatási kereteket. Elin két történetet is megosztott velünk: „Egyszer egy nem túl jó matekos fiú megkérdezte tőlem, miközben pakoltuk a szénát, hogy mennyi szénával lehet teljesen megtölteni a tárolót. Erre elkezdtük kiszámolni az építmény térfogatát. Lassan döbbent rá a fiú, hogy már hosszú percek óta matekozunk. Akkor állt össze benne a kép, hogy amit matek órán tanulnak, az a való életben is hasznos. Egyszerűen átbillent benne valami, és onnantól kezdve máshogy állt hozzá a matekhoz. Egy másik alkalommal lóetetés közepette egy lány kérdezte meg, hogy mennyibe kerül nekem az, hogy lovat tartok. Erre elkezdtük kiszámolni, hogy egy ló, mennyi szénát eszik hetente, havonta, évente. Szorgosan számolgattunk, amikor hirtelen nevetve rám kiabált a lány, hogy hé, Elin, hiszen mi most matekozunk.”
Tavaly novemberben egy 22 éves lány kezdett náluk, aki 6 éve alig mozdult ki otthonából; szorongás, kényszerbetegség, rendmánia gyötri. Lassan egy éve már annak, hogy belecsöppent a gazdaság életébe, ami kezdetben megszokhatatlan káosznak bizonyult számára az ismeretlen arcok, a kosz, a rendetlenség és a fizikai munka miatt. Alig várta a nyári szünetet, ám augusztusi visszatérésekor nagy örömmel vágott bele a munkába. A nyaralás első pár napja jól telt, de később, a napi elfoglaltság hiánya miatt egyre rosszabb állapotba került lelkileg. Felismerte, hogy mennyit segít számára a farmon végzett munka.
Elin hosszú utat járt be, mire bizalmi kapcsolatot épített ki a 12 éves dühtől, elkeseredettségtől fortyogó lánnyal, aki többször csalódott már az őt körülvevő felnőttekben. Ennek tudatában közel két éven keresztül hősiesen viselte a lány dühkitöréseit, sértegetéseit: „Nem tudtam, csak éreztem, hogy ha szeretettel fordulok felé, és kedvesen ugyan, de érzékeltetem vele, hogy igazságtalanul gonoszkodik velem, meg fogom törni a jeget.”
Nehézségek
Szerencsés együttállás Elin és férje esetében, hogy pedagógus és agrárvégzettséggel is rendelkeznek. Ennek következtében magasabb áron értékesíthetik szolgáltatásukat, mivel felelősséget tud vállalni a gyerekek megfelelő szintű fejlesztéséért. Ettől függetlenül őt is érinti a care farmerek állandó problémája: a rövid távú szerződésekből adódó bizonytalanság.
Másik nehézségként említhető meg az emberekkel való munka. Elin nap, mint nap problémákkal küzdő gyerekekkel, emberekkel dolgozik, ami elsősorban lelkileg és szellemileg jelent megterhelést. „Péntekre már nagyon elfáradok, elsősorban fejben. Rengeteget futok az erdőben ahhoz, hogy kitisztuljon a fejem, és pihenjek egy kicsit, de azt is imádom, ha egyedül dolgozhatok a farm körül. Óriási segítséget jelent, hogy a férjemmel minden problémámat megoszthatom, és közösen tudunk gondolkodni a megoldásokon. A problémás, tini leányzó miatt tavaly télen már más munka után keresgéltem az Interneten, de aztán jött egy pozitív visszacsatolás valamelyik segítőtől, és újra energiával telve indultam neki a foglalkozásoknak.”
