Néhány hete igényelhető az új CSOK, azaz a családok otthonteremtési kedvezménye. A közelmúltbeli kormányzati intézkedés alapján a három vagy több gyerekes családok már 10 millió forintos támogatást is kaphatnak, mellé pedig 10 millió forintos, kedvezményes kamatozású lakáshitelt is igényelhetnek. Persze a 10+10-es, legkedvezőbb CSOK-hoz való hozzáférés több szempontból is korlátozott.
A 10 milliós CSOK csak az általában jóval magasabb árú, újépítésű ingatlan vásárlása vagy önálló építkezés esetén vehető igénybe; használt lakás vásárlására vagy a meglevő lakás, ház bővítésére nem (ebben az esetben is igényelhető CSOK, csak jóval kisebb összegben). Másrészt, a 10 milliós állami támogatás mellé a plusz 10 milliós hitel felvételét csak az a család engedheti meg magának (legyen az bármennyire is kedvezményes kamatozású), amely képes havonta több tízezer forintos törlesztőrészletet fizetni. További megkötés, hogy a legmagasabb támogatás igényléséhez minimum 2 éves társadalombiztosítási jogviszonnyal kell rendelkezni.
Nem csak a 10 millióhoz, de úgy általában a CSOK-hoz sem juthatnak hozzá azok, akik valamilyen köztartozással rendelkeznek, vagy épp nincs meg a 180 nap folyamatos társadalombiztosítási viszonyuk (pl. az időszakos munkákban foglalkoztatottak). Ha pedig valakinek vannak ugyan gyerekei, de nem tudja a 10 milliós állami támogatást igénybe venni (pl. mert nem tud 3 gyereket vállalni), igényelhet CSOK-ot, de már sokkal kisebb összegben (a maximum ebben az esetben 2 millió 750 ezer forint).
Miért tartjuk ezt igazságtalan és a lakhatási válságot inkább csak tovább mélyítő állami támogatási formának
Azért, mert a CSOK-ban szinte semmilyen rászorultsági és szociális szempont nem érvényesül. A legszegényebbeknek, a lakhatási szempontból leginkább rászoruló helyzetben lévőknek egyáltalán nem segít, ugyanis nekik nincs elég erőforrásuk arra, vagy a foglalkoztatási helyzetük nem olyan, hogy igénybe vehessék azt. Ezt a támogatást a jogszabályi megkötések és finanszírozási követelmények miatt főleg jobb helyzetben lévő közép- vagy felsőbb osztálybeliek tudják majd kihasználni, akiknek van elég megtakarításuk, jól eladható ingatlanuk, vagy elegendő rendszeres jövedelmük ahhoz, hogy vállalni tudják, hogy az igényelt támogatást kiegészítik saját forrással a lakás- vagy házvásárláshoz. Ráadásul a CSOK sokszor kifejezetten a gazdagabbak támogatására irányul: egyáltalán nincs (pl. a 10 milliós támogatás esetében), vagy csak nagyon magasan van megszabva a támogatás segítségével vehető ingatlan maximális vételára (így az akár luxus építményekre is költhető). Továbbá felvehető a CSOK úgy is, ha valakinek már van korábbi ingatlantulajdona, elég csak átjelenteni a lakcímét a támogatással vett, új ingatlanba.
Mennyibe kerül?
Mekkora mennyiségű közpénzt költ az állam ezekre a döntően jobb módúakat segítő támogatásokra? Ezt a módosításokért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) sem tudta sokáig pontosan megmondani. Legutóbbi tájékoztatásuk szerint körülbelül 150 milliárd forint van elkülönítve erre a célra a 2016-os költségvetésből.. A Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) nemrég készített egy elemzést a CSOK várható hatásairól, amelyben előrejelzésük szerint, ha minden jelenlegi feltétel marad, a következő 5 évben vélhetőleg összesen minimum kb. 421 milliárd forintot kell a központi költségvetésből a programra áldozni, csak idén és jövőre összesen 119 milliárd forintot. Összehasonlításképp a 2014-es központi költségvetés összes, lakhatással összefüggő állami kiadása (beleszámítva a hajléktalan-ellátásra költött, illetve az önkormányzatoknak ebből a célból juttatott összegeket) sem érte el a 200 milliárd forintot (191 milliárd forint). Ráadásul a központi költségvetés lakhatási kiadásai már eddig is aránytalanul nagymértékben mentek a lakástulajdon-szerzést és a jobb jövedelmi helyzetben lévőket segítő programokra.
Mire költhetnénk inkább?
A lakástulajdon-szerzés még további támogatása káros (már így is a lakások 90%-a magántulajdonban van), mert növeli a társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Így azoknak az embereknek nyújt az állam jelentős támogatást, akik már eleve rendelkeznek megtakarítással – ezzel nő a szakadék azokhoz képest, akik megfelelő önerő híján nem tudnak a támogatás feltételeinek megfelelni. A magántulajdonban lévő lakások túlsúlya miatt nagyon kevés a bérlakás, vagyis a szegényebbeknek is megfizethető lakhatási lehetőség. Ezért akik kicsúsznak a lakástulajdonosok bűvös köréből, egyre nehezebben tudnak maguknak méltó lakhatást biztosítani. Ez sokszor azt is akadályozza, hogy valaki munkavállalás céljából másik településre költözzön.
Ha annak a kb. 150-200 milliárd forintnak, amit a CSOK-ra már az első 1-2 évben előreláthatóan el fognak költeni, csak a felét célzottan lakhatási szegénységet enyhítő intézkedésekre fordítaná az állam, akkor akár félmillió rászoruló háztartásnak is fontos, sokszor hajléktalanságot megelőző segítséget nyújthatna. Ugyanis ennyi háztartásnak járt az a központi (normatív) lakásfenntartási támogatás, amelyet tavaly márciusban szüntettek meg. Ebből az összegből például lehetőség lenne a rászorulók egy szélesebb körét megcélzó, megemelt összegű havi rendszeres lakásfenntartási támogatás bevezetésére. Egy ilyen típusú támogatás azért is lenne különösen fontos, mert a lakosság közel negyedét érinti valamilyen mértékű lakhatáshoz kapcsolódó eladósodás. Különösen azok vannak kiszolgáltatott helyzetben, akik piaci árú vagy költségelvű bérlakásban élnek: 40%-uknak jelentenek jövedelmükhöz képest túl magas terhet a lakásfenntartási kiadások.
A lakásfenntartási költségek enyhítése mellett ennek az összegnek egy részét elkölthetné az állam a jelenleg rendkívül alacsony, az összes lakásnak mindössze 1,5%-át kitevő szociális bérlakás-állomány kiterjesztésére. Elképzelhető lenne például a szociális bérlakások számának növelése azzal, ha az állam ösztönzőt, valamiféle támogatást adna önkormányzatok részére a bérlakásaik felújítására (sok önkormányzati bérlakás áll üresen leromlott állapota miatt). Országos bérlakás-programra is szükség lenne, amelynek keretében bérlakásokat építenek (olyan településeken, ahol mennyiségi lakáshiány van) és az üresen álló lakások bérbeadását ösztönzik, pl. Szociális Lakásügynökség kialakításával.
A CSOK tehát egy újabb – nagyon költséges – elem a kormány egyre tisztábban kirajzolódó lakáspolitikájában, amelynek célja a középosztály, illetve egy saját vállalkozói klientúra támogatása a tulajdonszerzésen és egyéni eladósodáson keresztül. Ismét látszik, nem arról van szó, hogy ne lenne pénz lakhatási intézkedésekre – a kérdés az, hogy ezeket a forrásokat milyen célokra és mely társadalmi csoportok támogatására költi a kormány.
ÁtalDóri
A cikk eredetileg a Kettős Mérce blogján jelent meg.
Nyomtatott formában a Feketemosó közéleti szabadlap 4. számában olvasható.
